Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Gávai Gaál Jenő: Nemzetgazdasági és szociálpolitikai válogatott tanulmányinak újabb rendszeres gyűjteménye. I. kötet. Budapest, 1932 [könyvismertetés]

FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE 145 Szlovákia, Macedónia, Pomeránia stb.) Azoknak a területeknek egyesítése, amelyek a háború előtt külön-külön éltek, új problémákat vet fel: államszerkezeti nehézségek Csehszlovákiában, Jugoszláviában, sőt Romániában is. Tanulmánya befejező részében azt fejtegeti Handelsman, hogy gyakorlatilag lehetetlen megvalósítani Európának ebben a részében a tiszta nemzeti államok eszményét. Mindenféle csoportosítás mellett is lesznek nemzetiségi tömegek, amelyek nem kerülhetnek ahhoz az államhoz, amelylyel mély és változhatatlan rokonságot éreznek. így alakultak ki most — szemben a háborúelőtti «saját» nemzetiségekkel — az <adegen» nemzetiségek, amelyeknek tanulmányozása igen érdekes szociológiai feladat lenne. R. B. Mowat: Plaidoyer en faveur d'nn yneilleur emploi des diplovuites de carriére. (Védőbeszéd a hivatásos diplomaták jobb felhasználása érdekében.) Ebben a címénél sokkal többet mondó és társadalomtudományi szempontból is fölöttébb figyelemreméltó tanulmányban a szerző voltaképpen a nemzetközi politika irányításának problémáját tárgyalja. A végi diplomatáknak)) tudvalevően szemükre szokták vetni, hogy titkos mesterkedéseikkel és a tények ügyes leplezésével játéktérré alakítják a nemzetközi porondot és a játékosnak egykedvűségével viszik válságba a népeket. E miatt rendült meg a diplomáciába vetett bizalom, ami megmagyarázza, hogy a világháború óta az igazi diplomáciai munkát jobbára a felelős államférfiak végzik a nemzetközi konferenciákon. Már most a szerző azt állítja, hogy a felelős államférfiak diplomáciai tevékenysége távolról sem járt sikerrel. A nemzetközi értekezletek általában meghazudtolják a hozzájuk fűzött reményeket. Az a felfogás, amely a konferenciákat tolja előtérbe, a következő hiedelmeken alapszik : 1. A felelős miniszterek, minthogy végrehajtó hatalommal rendelkeznek, mindjárt tudnak határozni; 2. a parlamenti többség támogatásának birtokában ratifikálni tudják a konferenciákon történt elhatározásokat ; 3. minthogy parlamenti interpellációkat intézhetnek hozzájuk, kénytelenek teljesen megmagyarázni eljárásukat, vagyis a diplomácia titkossága megszűnik. A szerző ezeket az érveket teljesen hibásnak tartja. A ténvek szerinte azt bizonyítják, hogy a felelős miniszterek mindeddig csak kivételesen jutottak el közös határozatokig ; az értekezleteket többnvire húzzák és elnapolgatják vagy rendesen semmitmondó kommünikikékkel fejezik be ; az esetleges határozatok ratifikálása is keservesen történik. A kudarc egyik okát a szerző abban látja, hogy a felelős miniszterek nem szentelhetik magukat egészen az értekezleten szereplő problémáknak. Kivéve az olasz és az orosz államférfiakat (azóta természetesen a németeket is), mindig leköti őket az otthoni parlamenti helyzet és a belTársadalomtuiamány. IO