Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Gávai Gaál Jenő: Nemzetgazdasági és szociálpolitikai válogatott tanulmányinak újabb rendszeres gyűjteménye. I. kötet. Budapest, 1932 [könyvismertetés]

FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE san vett tudományos kiképzést, mind a szociális tevékenység technikáját illetőleg hiányos készültséggel hagyják el az egyetemet. Informálták, de nem formálták őket. S míg a fiatal orvos vagy jogász többnyire meseterek közelébe kerül, akik mellett elsajátíthatja azt, amivel a főiskola adósa maradt, a politika és szociológia fiatal doktorai az egyetemről kikerülve, többnyire teljesen magukra maradnak. Pedig épen az ő tudományuk a legkomplikáltabb, a legkevésbbé fejlett és majdnem teljesen ellenőrizhetetlen. A szociális képzés hiányosságának legkiáltóbb bizonyságait azokban az országokban leljük, melyek nemrég léptek a modern haladás útjaira. Ez országoknak a nagy nyugati egyetemeken képzett fiai, épen úgy, mint a nyugati országokból tanácsadás, szervezés, irányítás végett behívott szakértők, a komoly hibák egész sorozatát követik el épen azon országokkal szemben, melyek szociális képzettségüknek és tudásuknak hasznát óhajtják venni. Türelmetlenül meg akarják valósítani azt, amit elméleti tanulmányaik során, mint «legjobb formulát)) ismertek meg és nem veszik tekintetbe, hogy ami elméletileg a legjobb, vagy ami az egyik nép lelki és szociológiai adottságai között használható, az a másik számára használhatatlan. A szociológia tanítása még mindig túlságosan ideologikus alapon áll. Megvan benne ma is a hajlandóság, hogy az elméleteket elvileg rendíthetetlen és feltételektől nem függő formában állítsa fel. Ez a hajlandóság oly erős, hogy elnyomja a gyakorlat iránti érzéket, sőt a spekulatív ösztönt is, a diákoknál úgy, mint mestereiknél. S míg a spekulatív téren mindenki félve látja az emberi társadalmak végtelen bonyolultságát s a társadalmi cselekvés számtalan hatásának kiszámíthatatlan voltát, a cselekvés terén mindenki úgy viselkedik, mintha ezeket a társadalmakat emberi akarattal és intézményekkel könnyedén formálni és változtatni lehetne. A XIX. század a kísérlet módszerét csak a természettudományok terén érvényesítette, s ezek terén a törvények általánosak és időfelettiek. S ha a tudományok fejlődése hatott is a társadalmi tudományokra annyiban, hogy a tények megfigyelésének nagyobb fontosságot tulajdonítunk s gyanakvással tekintünk a priori nézetekre, kétségtelen, hogy semmiképen sem vagyunk felkészülve arra, hogy a pszichológiai és társadalmi tényeket időleges és egyéni feltételeik számbavételével magyarázzuk. így, jóllehet, a látszat mást mutat, mégis a XVIII. század egyszerűsítő racionalizmusa hat át bennünket a legerősebben. A racionalizmus ismert tévedései visszasodortak a radikális empirizmus, vagy a megalkuvást nem ismerő intuicionizmus, vagy a cselekvés misztikuma felé. E reakciók új tévedések forrásai; a racionalizmus Scyllája és emezek Charybdise között kell eveznie a szociális tevékenységnek. Nagy szociális tevékenység keresztülvitelére manapság már több különböző képességű egyén együttműködése szükséges. Ezeknek nem