Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Fejezetek a közjog és közigazgatási jog köréből. Némethy Károly születésének 70. évfordulója és a Magyar Közigazgatás félszázados fennállása alkalmával szerkesztette Mártonffy Károly. Budapest, Pallas, 1932 [könyvismertetés]

K Ö XYVISMERTETÉSEK 125 Concha Győző egyoldalas vallomása vezeti be a tanulmányok sorát. Az agg tudós e hattyúdalában bátran rámutat közigazgatásunk tragikumának főokára, arra, hogv a politikai romantika nem engedte érinteni a vármegye bálványát. A federatív darabokra tördelt állam nem oldhatta meg a leglényegesebb nemzeti feladatokat. A közszükségletek kielégítésében semmi sem pótolhatta a jog bírói oltalmának hiányzó kincsét. Az ünnepelt Németky Károly nagy érdemét abban látja, hogy e kiváló közigazgatási jogászunk egy emberöltőn át küzdött közigazgatásunk megjavításáért. Polner Ödön is a törvényhatósági önkormányzat kérdéseit tárgyalja, de más felfogással. Szerinte az önkormányzati intézmények részben szükségtelenné tehetik a kormány parlamenti felelősségét. Ő közjogi szempontból nézi a kérdést és a parlamenti kormányrendszer érdekében a centralizáció ellen foglal állást. Molnár Kálmán annak vizsgálatából kiindulva, hogy az alkotmányjogban mikép érvényesülnek az államelméletek, a népszuverénitás és a nemzet-szuverénitás különbségét fejti ki. Míg az új államalakulások csak népszuverenitáson épülhetnek, addig a magyar állam alkotmányát évezredes géniusz hozta létre. E különbségben látja a szerző a jobb jövő zálogát. Igen figyelemreméltó Csekey István tanulmánya a rendelet alkotási jog új irányairól. Különös érdekességre tarthatnak számot, a magyar alkotmány szempontjából az újabb években messzemenően alkalmazott szükségrendeletek rendszere ellen felhozott érvei, a parlament helyett ad hoc bizottsággal dolgozó 1 leegyszerűsített törvényhozással szemben^ kifejezett azon aggodalma, hogy ez szakadékot támaszt a nép jogérzete és az érvényes jog között. A közjogi tanulmányok után a közigazgatás problémáiról kapunk változatos és érdekes dolgozatokat. Ladik Gusztáv a magyar közigazgatás szervezetének történetét ismerteti a kiegyezéstől az 1929-ik évi reformig. Tomcsányi Móric polemikus tanulmányban a közigazgatási pályák jogi természetét hangsúlyozva a jogásztisztviselők mellett tör lándzsát. Ügy érezzük azonban, hogy ellenfele, Szily Kálmán jár helyesebb úton, amikor a jogi formák ismereténél fontosabbnak tartja az élet- és tárgyismeretet. Aligha lehet vitás, hogy a kizárólag jogászi képzettségnek és gondolkodásnak a múltban rengeteg kárát láttuk s hogy a hivatásának jól megfelelő közigazgatás számára ez núndinkább elégtelennek bizonyul. Viszont az egyoldalú szakismeret, ha a fejlett jogérzék és a jogi formák ismerete nem járul hozzá, szintén alkalmatlan a közigazgatási munkára. Ebből következik, hogy a kettő mint materiális és formális képzettség legalább a fontosabb helyeken egyaránt szükségessé vált. Blaha Sándor a belügyminisztérium kodifikációs munkásságát ismerteti. A szerző szerint teljesen bevált az új fővárosi törvény, a főváros közigazgatására és gazdálkodására kiterjesztett erős felügyeleti rendszer. Xem értjük, hogy ma, a magyar falu, vidék teljes elesettsége idején miért a székesfőváros gazdasági megerősítésében látja a belüg\-minisztérium egyik főtiszt viselője a nemzet sors-