Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - Apercus Européens. Paris. 1931 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 215 Ha pedig a válság — kellő elővigyázat híjján — mégis bekövetkezett, ezen az «aktív pénzzeb lehet segíteni. Az inflációs pénz az egészséges gazdasági életre méreg, de a válsággal és munkanélküliséggel küzdő gazdasági szervezetre nézve — a szerző szerint — orvosság lehet. Rendes viszonyok között az inflációs pénz pusztítja az értékeket, válság idején — Asch véleménye szerint — meggátolja az árak szertelen hanyatlását s ezzel, valamint a különben értékesíthetetlen javak részére szerzett vevőkkel megakadályozza az értékek pusztulását. Súlyos válság idején nem elég a hitelszerzés megkönnyítése és a kamatláb leszállítása a pénzmennyiség növelésére, hanem direkt beavatkozásra van szükség, amely jövedelmeket teremt. De ez a beavatkozás — szerzőnk szerint is — csak a legnagyobb óvatossággal történhetik. Az «aktív pénzt» csak egy teljesen független munkaügyi hivatal hozhatná forgalomba, ez is csak feltétlenül produktív célra s csak ideiglenesen. Az aktív pénzt rövidesen ki kellene vonni a forgalomból (ha másként nem, kölcsönnel), mert különben csakugyan a pénz elértéktelenedéséhez vezetne. A munkanélküliség megszüntetése szükségszerűen az életszínvonal emelkedéséhez vezetne. Az embernek nem kellene félnie többé a technika haladásától. Az anyagi jólétnek csupán a termelés lehetőségei szabnának határt. Ezzel nagy lépést tennénk a szociális béke felé. De a szerző szerint a világbéke felé is, mert a javasolt pénzügyi szervezet megalkotása szoros érdekközösséget hozna létre a nemzetek között. Sylvain Asch könyve érdekes olvasmány. Fejtegetéseiben van meggyőző erő, de mégsem tudja elnyomni az olvasónak azt a kétségét, hogy javasolt reformjaihoz nem fűz-e túlságosan messzemenő következtetéseket, valamint azt az aggodalmát, hogy a munkanélküliség leküzdésére javasolt orvosság — pillanatnyi enyhülés után — nem tenné-e még betegebbé a gazdasági szervezetet? Horn József. J\Af>ergus Européens. Paris. 1931. VI. 148 1. 8°. A párisi École libre des sciences politiques hallgatóinak és volt hallgatóinak egyesülete 1931 febr. 13. és márc. 13. között négy előadást tartott a párizsi békék által teremtett új Európa reorganizációjáról. Franciaország, Lengyelország, Jugoszlávia és Csehszlovákia egy-egy reprezentánsa beszélt hazájáról. Románia meghívott előadójának, Lugosianónak «les circonstances n'ont malheureusement pas permis de donner suite á nos projets» (V. 1.). Az első pillanatra úgy látszik, mintha Franciaország és kis szövetségesei tennének újra vaUomást a békék változhatatlansága mellett. A könyv elolvasása után azonban megállapíthatjuk, nem erről van szó. Lényeges ellenmondásokat lehet találnunk egyrészről a francia, másrészről a kisantant felfogás között, azután meg külön-külön az egyes államok szem-