Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - Apercus Européens. Paris. 1931 [könyvismertetés]

2l6 KÖNYVISMERTETÉSEK pontjai között. Egészben a könyv arról tanúskodik, hogy a francia szellem a revizió gondolatával kezd megbarátkozni. Az első előadásban Rain Pierre, a főiskola tanára, a francia álláspontot fejti ki. Elismeri, hogy az új Európa égboltja felhős (4. L), mégis azt tartja, hogy világrészünket csak a békék keretei között lehet reorganizálni. «La Francé a su quand il le fallait, transiger avec les textes, les accommoder aux nécessités.» (5. 1.) A francia külpolitikát a francia-német viszony határozza meg. (5.1.) Tisztán látja, hogy a versaillesi béke megerősítette a német egységet (7 1.), tehát Franciaország rosszul járt vele. Franciaországnak a német veszedelemmel szemben elsősorban Anglia szoros szövetségét kell keresnie (19. 1.). Az angol-francia relációk elhanyagolása a háború utáni francia diplomácia legnagyobb mulasztása (20. 1.). Olaszország ellen valóságos vádiratot állít össze az előadó (25—30. 1.) kiemelve, hogy milyen áldozatokat hozott érette a háború alatt és után Franciaország. Az áldozatok élén azt említi, hogy a franciák az olaszok miatt nem kötöttek különbékét Károly királlyal (25. 1.). A Habsburg-Monarchia bukásának okát a nemzetiségek elnyomásában látja (36. 1.), de megállapítja, hogy a Duna folyása nem változott meg és vannak földrajzi szükségszerűségek, melyekkel mindenha számolni kell (37. 1.). Azt is aláhúzza, hogy a kis-antant államai többet kaptak, mint amennyit reméltek (38.1.). A Duna völgyének államait valahogyan össze kell békíteni (38. 1.). A lengyel nézeteket Sokolnicki meghatalmazott miniszter fejtette ki. Az igen formás előadás túlnyomólag azzal a nagy kulturális haladással foglalkozik, mely az egyesülés és felszabadulás következtében Lengyelországban végbement. Lengyelország új életrekelése azt jelenti Európa számára, hogy a nyugati kultúra határai 400—700 km-nyire tolattak ki Kelet felé (54. 1.). Francia szempontból nagyon hatásos argumentum Lengyelország fontosságát illetőleg az, hogy 1930 első felébenNémetország 64 millió lakos mellett 224.000 lélekkel szaporodott, míg ugyanez idő alatt a 31 milliós Lengyelország 251.000 lélekkel! (67. 1.) A legterjedelmesebb előadás Novakovic Miieta belgrádi jogtanáré (75—122. 1.), ami azonban nem jelenti azt, hogy ez a legalaposabb is. Novakovic a letűnő diktatúra ideológiáját képviseli, de nem bevallottan. Először hosszadalmas gazdasági leírást ad Jugoszláviáról. Ezzel az objektivitás látszatát akarja kelteni. Állandóan mint gazdasági egységről beszél az országról, amivel a politikai egység gondolatát próbálja becsempészni az olvasóközönség gondolatvilágába. Jugoszláviát a kisbirtokok országának mondja (86., 95., 103. 1.), de arról hallgat, milyen barbár módon darabolták fel az új részek nagybirtokait és arról is hallgat, hogy Szerbiában nem volt agrárreform és hogy ott, — ha erről alig tud is valamit a világ, — egész sereg nagybirtok van. A diktatúra szükséges voltáról olymódon győzi meg az olvasót, hogy a parlamentárizmust teszi felelőssé az ipar és kereskedelem elhanyagolásáért és a financiák rendezésének elmulasztásáért (98.,