Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - Az asszimiliáció problémája és a szórványvédelem jelentősége a kisebbségi életben

5° PONGRÁCZ KÁLMÁN hetetlenebb és legkevésbbé lefegyverezhető erőssége ... A másik meggondolás (különösen keleteurópai viszonylatban) Eisemann megállapításából ered, abból a tételből, mely egyedül a «nagy tömbökben)) élő kisebbségek létjogosultságát hajlandó akceptálni, míg a «kisebbségi szigetek)) felszívódását a többségi népbe nemcsak megengedett, de egyenesen kívánatos processzusnak tartja. A nép-nemzet azon tulajdonságáról, hogy népi birtokállományát úgy térben, mint időben, úgy anyagiakban, mint szellemiekben megóvni igyekszik, már szóltunk. Szóltunk az asszimüációs politika kudarcáról is, de ezen tételeinket csak általánosságban s abban a feltevésünkben állítottuk fel, hogy az illető kisebbségi nép homogén s így összefüggő egészet alkot, vagyis csupán a kisebbségi települési formák legideálisabb alakját vettük fejtegetéseinknél számításba. Eisemann tétele azonban mindennél élesebben mutatott rá arra a veszélyre, mely egy népet azáltal érhet, hogy tömegei apróbb s a többségi nép között elszórt szigetekben, azaz szórványokban élnek, így a nyelvhatárok nem tudnak szilárd alakot ölteni, állandóan mozognak s az egymással szemben álló népek «nyereség vagy veszteség)) számláját plusz vagy mínusz arányban befolyásolják. Keleteurópa területén nagyon kevés helyen találkozunk élesen elhatárolt nyelvhatárral s a Duna-medencét lakó népek mindegyikének jelentős százaléka él szórvány települési formákban. Nyilvánvaló ebből az a veszély, mely a szétszaggatott magyarságot fenyegeti. Hiszen a szórvány az illető kisebbségi vagy többségi nép Achilles sarka. Az asszimilációs küzdelem ott vívja legelszántabb és mégis legkevésbbé adminisztrált csatáját. A kisebbségi nép itt van a legnagyobb természetes nyomásnak kitéve, de viszont a többségi nép tudatos asszimilációs pressziója — a csekély szám miatt — mégis itt a leggyengébb. Ezen a ponton tényleg csak a faji vonások, erények és hibák érvényesülnek és nyitnak utat az ösztönös felszívódásnak vagy szeparatisztikus előtörésnek. Ezen a ponton szolgálhat a nemzetiségi küzdelem a legnagyobb meglepetésekkel, itt dűl el, hogy egy nép expanzív vagy regresszív erőt képvisel-e, hogy a szórványok «Hinterland»-ját alkotó etnográfiailag homogén tömeg a szórványok megerősítése vagy felszívódása által ki van-e téve a denacionalizálás veszélyének vagy nem? A régi Magyarországon is fontos volt e probléma vizsgálata, de százszor jelentősebb ma, mikor a békeszerződések jelentékeny területi változásokat okoztak. A belpolitikai kérdést jelentő nemzetiségi probléma átváltozott külpolitikai kisebbségi kérdéssé. A magyarság ennek megfelelően éppen legveszélyeztetettebb helyein többségi népből kisebbségi néppé süllyedt, vagyis harcesélyei ezáltal kettős devalváción mentek át. A kisebbségi élet szük lehetőségei által ma