Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - Az asszimiliáció problémája és a szórványvédelem jelentősége a kisebbségi életben

AZ ASSZIMILÁCIÓ PROBLÉMÁJA 49 újra fellángolt, a franciaországi bretonok és baszkok szervezkednek, Elzász autonómiát követel, Spanyolországban az ötmilliónyi katalán jelent ma komoly problémát stb. S ha így fest a ^homogén NyugaU, elképzelhető, mit jelent e probléma a heterogén Keleten! Európa népeinek több mint 15%-a él kisebbségi sorban, 53 és fél milliónyi tömegben,1 nem lehet csodálkozni tehát rajta, ha a mai Európa ennyi centrifugális erő hatása alatt nem bír szilárd alakot ölteni s a jelenlegi határok között végleg stabilizálódni. • • • De ha így áll a helyzet, hogy asszimiláció, helyesebben szólva erőszakos asszimiláció nincs, illetőleg az ezáltal elérhető «sikerek» oly elenyészők, hogy a befektetéssel arányos előnyt a többségi népre nem jelentenek s a kisebbségi nép létszámát sem apasztják jelentékeny arányban, önkénytelenül is felmerül a kérdés, hogy az egyes népek miért nézik akkor mégis más államba kebelezett testvéreik elnyomását oly ideges és türelmetlen szemmel, miért nem törődnek bele a jelenlegi helyzetbe, mikor a nemzetközileg garantált kisebbségi védelem mégis csak nyújt némi oltalmat idegenbe szakadt véreiknek? A felvetett kérdésre egyrészt maga a történelem, másrészt Eisemann előbb idézett megállapítása adják meg a feleletet. A kisebbségi mozgalom jelenleg még kezdeti stádiumban van, de máris bizonyos sikereket könyvelhet el, hiszen nemzetközi jogi szabályozást nyert. A keret, amelyben a mozgalom kiteljesedni hivatott, tehát már megvan, csupán a tartalom a vitás. De ezáltal, hogy a szerződések több helyen a kisebbségekről, mint kollektív személyekről emlékeznek meg, máris áttörték a kisebbségi jogok individuális természetét hirdető felfogásnak eddig szilárdan álló bástyafalát s így e mozgalom fejlődése elé széles perspektívákat tártak. Miután pedig «a jog — Ihering kifejezését használva — nem puszta gondolat, hanem élő erő», mely fejlődni képes és kiteljesedni akar, így a kisebbségi jogvédelem továbbfejlődését célzó mozgalom és a kisebbségi jogvédelem mai váza sem nyújt elhatárolt és befejezett egészet, hanem csupán kezdetet, melyben potencialiter szükségképpen benne él a további fejlődés és végső kifejlés. A kisebbségi mozgalom virulens voltát a jog fogalmának ily dinamikus magyarázata eléggé érthetővé teszi. így tehát a küzdelem aktivitásának okát egyrészt a társadalmi mozgalmak szélesedésében, másrészt a jog expanzív természetében kell keresnünk. Ez a mozgalom ösztönös, tehát legkevésbbé tudatos, de egyben legsebez1 L. Nagy Iván dr. : Európa kisebbségei. (Magyar Kisebbség 1929, VIII. évf. 13. s köv. számai.) Társadalomtudomány 4