Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - A politikai érzületek szerepe a mai társadalomban. Első közlemény

24 DÉKÁNY ISTVÁN A POLITIKAI ÉRZÜLETEK SZEREPE képzelni oly heves vitákat, aminők a reformáció korában voltak uralkodók. Itt-ott már meg kell mosolyognunk egy, kapitalisztikus korban is tomboló vitát annak heves tónusa miatt.1 Polgári rétegekben ez ma elképzelhetetlen, a vita intellektuális színezetű és inkább kompromisszum-jellegűvé lett, de vájjon az ily «önmérséklés», elint ellektualizáltság minden vonatkozásban kívánatos? Igen kétséges. A teljes nyugalom állapotába helyezkedő polgárság, a kiegyensúlyozottság látszata új nemű «nyomottságot» teremt meg, a «csend» is érzület — esetleg ressentiment — szimptomája, de milyen érzület ez ! «Auch wer sich zum passiven Objekt der Politik machen lásst, macht noch Politik)).2 A kiegyensúlyozottság gépies életmódra s politikai harc-iszonyra vezet, amidőn eleve leszerel az, akinek vitát kellene folytatnia. A «kultúra» mintegy teremtő érzülettel való teltség. Ezzel szemben a «civilizáció» már «hideg rend», ahol egy lágy humanizmus az érintkezés értékmérője. Elmondhatni egy angol íróval, «a humanizmus a könyörületet még az igazságosságnál is hidegebbé teszi», valaminő részvétlenség jár együtt a technikai-termelői élet rendjével s ez merőben személytelen, úgyhogy még a könyörület is hideg. A polgárság beletalálja magát a civilizáció hideg statikus rendjébe, hol viták nem kellenek. Az életcélok területe a viták harcmezeje, a polgári termelés pedig immár mechanizált s egyre több figyelem fordul pusztán az eszközök ((racionalizálása)) felé. Ha a célok szabályozott pályákra kerülnek, technikai körbe jutva már nincs is igazi vita, azaz olyan, mely «érzületi» alapot kívánna — ezért van, hogy érzületi problémák ma immár szentimentalitásoknak, töprengők érzelmi sakkjátékává színtelenedteknek látszanak. Az életcélok, avagy programmok intézményesültek. Innen az igazi érzületet mutató viták «tárgytalansága». A lényegében egyéni életszemlélet alapján felsarjadt érzületek elcsendesedése azonban mindig csak időleges lehet, az apolitizálódás átmeneti. Mihelyt problematikussá válnak bizonyos életcélokat reprezentáló intézmények, automatikusan kilátás nyílik arra, hogy érzületi alapok terén új mozgalom éled fel. S erre az idők elérkeztek. Dékány István. 1 Ilyen kuriózum pl. az USA függetlenségének százéves évfordulóján (1876) a philadelphiai nemzetközi kiállítás esete. Csak hétköznap lehetett látogatni, holott 7 y2 millió dollárt fektettek be, napi 80.000 látogatóra számítva, s csak 20.000 jelentkezett. A vasárnapi látogatás mellett más, nem pénzügyi okok is szóltak. Mégis pro és kontra érveltek, szabad-e a vasárnap szent hangulatában egy kiállítás látogatása. Papok, világiak, hivatalnokok, sőt tábornokok vitáztak. «A szónokok dühöngenek», írja egy magyar utazó (Kecskeméthy A. Éjszak-Amerika i8j6-ban, 1877. 51. sk.). 2 Künkéi, Grundzüge der politischen Charakterkunde, 1931. 14. 1.