Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - SZOCIOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR BANKKÉRDÉSHEZ

^5 / SZOCIOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR BANKKÉRDÉSHEZ. A magyar bankok és takarékpénztárak részvénytársasági formában működő, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, azonban mérlegeik, amelyeket a nyilvánosság elé tárnak, nem alkalmasak arra, hogy azokból viszonyaikról, szerkezetükről és a társadalomban vitt szerepükről pontos képet alkothassunk. A magyar bankok és takarékpénztárak mérlege azt jelenti, hogy a nyilvános számadás kötelezettségét statuáló törvényt a gyakorlat hatálytalanította. A törvényhozók akarata ugyanis nem lehetett más, mint hogy a vállalatok működéséről és gazdálkodásáról tiszta képet adó, az eredményeket teljességben feltüntető, tehát őszintén tájékoztató s a megítélés érdekében összehasonlításra alkalmas elszámolások, illetőleg jelentések lássanak napvüágot. Ezzel szemben a vállalatok által közölt mérleg egyfelől nem teljes, másfelől nem eléggé tagolt, harmadszor az egyes intézetek mérlege egymástól eltérő szerkezetű s még a 7—8 nagy budapesti intézet sem alkalmaz közös sémát, végül — ami a törvény fogyatkozásából is folyhatott — az évi üzletvitel kereteit, terjedelmét, jellegét mutató adatok a magyar bankok és takarékpénztárak mérlegeiben csak ráadásként szerepelnek, a nyilvánosság alig kap erről teljes számadást, az intézetek az eredményszámlán általában csak néhány nettó tételt közölnek részvényeseikkel és a nyilvánossággal. A kompaszok alapján tehát nagyon kevéssé lehet belelátni a bankok és a takarékpénztárak üzletvitelébe, a Statisztikai Hivatal pénzintézeti adatgyűjtése azonban mintaszerű teljességgel tárja fel a magyar hitelszervezet adatait. A következő megállapítások a Statisztikai Hivatal adatain nyugszanak, táblázataink forrása az 1930. évi Statisztikai Évkönyv. A pénzintézeti adatok nyilvánosságának biztosítására azt tartanok a leghelyesebb megoldásnak, ha a Statisztikai Hivatal nemcsak országos összesítésben közölné az adatokat (ezek közül csak a budapesti intézeteknek szintén összesített adatait különíti el), hanem intézetenkint is. Ennek nem lehet elvi akadálya, hiszen e vállalatokat a törvény úgyis kötelezi a számadások nyilvánosságra hozatalára. Csak a szakszerű és megbízható statisztikai közlés biztosíthatná, hogy a mérlegek és az eredményszámlák közlése minden részletében egységes és kielégítő legyen. Ez a módszer, amelyre példát találunk külföldön, a közérdek szempontjából kielégítő volna. * * * A bankok és a takarékpénztárak a nyugati államokban legtöbb esetben egymástól élesen elváló jellegű hitelintézményt jelentenek. 2a