Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 3-4. szám - NŐK AZ 1790-ES ÉVEK KÖZÉLETÉBEN

NŐK AZ 1790-ES ÉVEK KÖZÉLETÉBEN 291 ellen is és gonoszul kérdezi a férfitörvényt dicsőítő Molnár Borbálától, hogy őnéki szabad volt-e kedvesét szeretni a «kedves Férj fiai által hozott törvény szerént, minekutánna bátor az erőszak Férjhez békózta)).1 Nem szeretnie lehetetlen volt — feleli Borbála — de megtehette és meg is tette, hogy nem látta többé kedvesét és nem is levelezett vele. Újfalvy Krisztina ismét csípősen feleli, hogy azt nem tudja elhinni, mert nem teheti fel barátnéjától, hogy azért, hogy erényében büszkélkedhessék, saját szívét-lelkét megölte volna. Nem a dicsőség kedvéért tette — feleli Borbála — de azért, mert két rémítő mélység közül a kisebbiket választotta.2 Újfalvi Krisztina megelőzte korát, alkalmasint még a mai életformák között sem lenne otthon. Nagyon tehetséges és Molnár Borbálával szemben megvan benne a mélyebb műveltségű szabad elme természetes fölénye. Lázongó, lángoló, útat, igazságot kereső, meghasonlott lélek, ki boldogtalanságát a dolgok rossz rendjének tulajdonította és kit haláláig furcsa különcnek tartottak. Molnár Borbála ezzel szemben ritka kiegyensúlyozott lélek; földönjáró, józan, gyakorlatias természet, aki szerint alapjában véve minden jól van úgy, ahogy van, és aki saját boldogtalanságát egyéni szerencsétlenségnek tartja. A férfiak elsőbbségét feltétlenül elismeri, a vagyont és rangot roppantul becsüli, konzervatív és tekintélytisztelő. Legfőbb jónak azt a tudatot tartja, hogy az ember mindig megtette kötelességét. A szerelmet távoltartja magától s szeretetéről e szép sorokat írja : «Tüzesen szeretek, de oly szeretettel, Amely munkálkodik jó cselekedettel, Szeretetem magát mindenhez intézi, Isten dicsőségét s mások javát nézi».3 Költészetének ez a konzervatív alaphangja teszi érthetővé, hogy miért karolták fel annyira kora előkelő emberei, miért nyomatták ki az ő verseit saját költségükön, miért gondoskodtak róla, miért ünnepelték olyan szívből és azt is, hogy miért fordultak el tőle a rákövetkező romantikus és forradalmár kor emberei. Rossznéven vették ettől a vagyontalan, háromgyermekes anyától, hogy józan élelmességgel pénzt csinált a verseiből. Csendben munkálkodott a kor egyik legkiválóbb asszonya, Brunsvik Teréz grófnő. Nálunk többnyire csak úgy ismerik, mint 1 Id. m. 32. L 2 Id. m. 70. 1. 3 Fő Strázsa-mester Csizi Istvánnak nemes Molnár Borbálával az erkölts pallérozását és a szív megjobbítását tárgyazó verses levelezései. Pozsony. Weber. 1797- 26. 1.