Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 3-4. szám - NŐK AZ 1790-ES ÉVEK KÖZÉLETÉBEN

NŐK AZ 1790-ES ÉVEK KÖZÉLETÉBEN 289 gazdag könyvtárat gyűjtött. Akad olyan dáma is, aki tollat forgat, ügyes verseket ír, csakhogy németül és franciául, mint például Orczy Zsuzsanna bárónő, a költő Orczy 1740-ben született leánya, aki korán férjhez ment és nagyszámú gyermeket hagyván hátra, 39 éves korában meghalt.1 Artner Teréz, egy magasrangú katonatiszt leánya, Magyarországon született és itt töltötte élete nagy részét, verseit azonban németül írta. Életrajzírója elmondja, hogy írói tehetségét anyja nem nézte jőszemmel, mert féltette tőle leánya női hivatását és ő maga is igyekezett azt titkolni, «um nicht in den Ruf eines gelehrten Frauenzimmers zu geraten, der in Ungarn noch weit zweideutiger ist als sonst irgendwo)).1 Versei 1800-ban Theone álnév alatt jelentek meg Jenában «Feldblumen auf Ungarns Fluren» cím alatt.2 A főrangú hölgyek idegenkednek a magyar nyelven való írástól és ha a század elején kerültek ki közülük magyar írónők, most már nem találunk ilyent. De akadnak, akik legalább pártfogásukba veszik a vergődő, küzködő fiatal irodalmat, itt-ott segélyezik a szegény írókat. Ezeknek a nemes patrónáknak sorából való volt p. o. Ürményi József né, Komjáthi Anna.3 Kármán korában már sok az országban a «literatura esztimáló asszonyság)). Ilyenekként voltak ismeretesek Kubinyi Károlyné, Ragályi Józsefné, Gróf Teleki Mihályné, Szilassy Józsefné. A szegény, árva magyar irodalom roppant hálával hízelegte körül azokat a dámákat, akik magyar könyvet vettek és olvastak. Nagy eset volt, mikor egy Hohenlohe herceg felesége, Reviczky Judit, magyar könyveket küldetett magának Németországba. De francia mintára megalakult már egy irodalmi szalon is Podmaniczky Anna Máriának, Beleznay Miklós özvegyének pilisi kastélyában és ennek a szalonnak éltető napja, központja épen Kármán volt.4 Itt gyűlt össze az az úri magyar társaság, mely 1790 körül a magyar nyelv és irodalom ügyéért buzgott, hanem az idetartozó hölgyek közül írónő nem került ki. E korbeli költőnöink közül a legjelentékenyebb Molnár Borbála, kivel irodalomtörténetünk kissé mostohául bánt. A maga korában országos híresség volt, kinek barátságát nagy urak és dámák keresték; verses leveleiért Gvadányi magyar Minervának nevezi, Kazinczy és más neves írók dicsérték, magasztalták, névnapját egyes költői körök örömünneppé avatták stb. Lehet, hogy ennek a mérték1 Vay : Régi Magyar Társasélet. I. 77—78. 1. 2 Annalen der Litteratur und Kunst in dem Oesterreichischen Kaiserthume. 1811. April. 104. L 3 Kulini-Sárváry : Magyar Hölgyek Életrajza. Debrecen. 1861. 4 Vay : Régi Magyar Társasélet. I. 152—162. 1.