Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - A politikai érzületek szerepe a mai társadalomban. Első közlemény

A POLITIKAI ÉRZÜLETEK SZEREPE A MAI TÁRSADALOMBAN 17 váló valami az érzülete és ő maga? Ez nyilvánvalóan lehetetlen, az érzület épp az énhez szorosan tapadó valami, reáfonódik elválaszthatatlanul. Nem lesz más, mint bensőjét finoman átható fluidum, nem egyéb, mint éppen az én a maga összjellemében. Ezek szerint más lesz az érdek és más az érzület. Az utóbbit nem lehet váltogatni, az ént, a központi magot nem lehet érdekek változása szerint ide-oda irányítani. Ha az érzületet a helyzetek változása szerint szintoly változónak tartanok, mint aminő az érdek, amely napról-napra változhat, úgy az énnek, mint önálló, egységes irányú magnak a létezését kellene tagadnunk, avagy kevés kapcsolatot kellene feltételeznünk az én és az érzület között és ez lehetetlen. 8. Az kérdek)) futólagossága s az «érzület» relatív állandósága. Politikai lélektani szempontból igen érdekes megfigyelni a német pártokat. Lélektani látványosság olvasni Bismarck és von Bülow kancellárok parlamenti beszédeit.1 Valahányszor felszólalnak és a 90-es, illetve a 900-as években hangsúlyozzák, hogy másra nincsenek tekintettel, mint az «érdekre», az «Interesse» szó állandóan tapsot kap. Aki tud olvasni politikai lélektani szempontból, észreveszi, hogy ebben épp német szellemi változást látunk. A német pártok ugyanis kiválókép érzületi pártoknak mondhatók, a pártok nagy figyelemmel rakosgatták össze — hitvallásként — politikai pártprogrammjuk pontozatait s egyszerre kezdenek ráeszmélni arra, hogy nem egy program elvszerüsége vezeti már őket, hanem a helyzet változósága. Tehát a pillanatnyi «érdek» szavára hallgatnak. «Ha én elvekkel akarnék előrejutni, úgy járnék — mondta Bismarck, — mint aki sűrű erdőn akarna keresztülhaladni, mellén keresztben hosszú rudat tartva.» Ebben nem szabad politikai lélektani szempontból egyszerűen elvtelenséget meglátni, hiszen talán sehol nem ragaszkodtak úgy «elvekhez», érzületi irányzathoz, mint éppen Németország akkori pártjaiban. De mások lettek az idők, vibrálók, s másoknak kellett lenniök az embereknek, elsősorban a politikusoknak. Valóban érdek és érzület túlnyomóan elütő jellemet mutatnak. Az egyik a változó, a másik az állandó elem a politikai magatartásban. Ahol az érdek előtérbe lép, ott az érzület jobbára elhallgat. Ott, ahol az érzület nyomul az előtérbe, az érdek az érzületnek alárendelődik részben vagy egészben. Az érzület áll az énhez közelebb, ahhoz relatíve állandóan tapad. Az érzület a mélységi áramlat, mely együtt halad az énnel. Az érdek felszíni hullám, mely a külső — társadalmi — környezettel való gyorsváltakozású viszonyból származik. J Mindkettőből többkötetes sorozat a Reclamban. Társadalomtudomány 2