Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - A politikai érzületek szerepe a mai társadalomban. Első közlemény

iS DÉKÁNY ISTVÁN Ha az én és az érzület oly szervesen összefüggenek általában, úgy közelfekvö, miért mondható, hogy az érzület oly állandó, mint az én: mindkettő a «formális» karakter fogalmához közelálló tényre, a szilárdságra, az önmagához való következetességre utal. Eszerint tehát nem képtelen feltételezés az, ha azt mondjuk : mondd meg, mi — voltál és én megtudom belőle, minő most az érzületed.1 Itt csak az a kérdés, hogy a mult és a jelen közt mennyi időt és mit kell gondolatban áthidalnunk. Mert végre is az érzület igaz lényege szerint nem abszolúte változhatatlan. Csupán igen nehezen változtatható meg. Lehet-e vájjon alapvető változás, mintegy «áttérés» az érzületben? Nem gondolunk itt vallásos áttérés oly eseteire, minő Amerikában gyakori, ahol egyesek minden 2—3 évben «vallást» cserélnek, azaz mintegy áttérnek. Ez csak arra lehet jellemző, hogy az illető amerikainak sem egyik, sem másik vallás keretében nem mélyült el az érzülete, az áttérést is oly valaminek nézi, mint aminő a divat. Mi európaiak mélyen elítéljük az ily áttérési könnyedséget, mert érzülettelenséget látunk benne. Itt a politikai «áttérések» érdekeiek bennünket, amelyek pártcserével járnak. A politikai életben is megköveteljük, hogy a politikusnak meglegyen a maga állandó érzülete s elítéljük azt, mint kora elítélte Tisza Kálmánt, aki elveit máról-holnapra «szegre akasztja». A politikai érzület állandósága is közéleti érték, a jellem magvát mutatja. A politikai «áttéréseknél» azonban nem csak érzületi kérdések játszanak szerepet. Látjuk a különbséget, ha a vallásos áttéréssel párhuzamot vonunk.2 Ez utóbbi az egész élet céljára vonatkozó állásfoglalás, tehát nem lehet pillanatnyi helyzet függvénye ; a vallásos áttérés kizárólag érzületi kérdés és joggal feltehetjük, hogy ha egy anglikánvallású áttér a katholicizmusra, úgy benne már — észrevétlenül, tudat alatt — anglikán hite korában is élt olynemű, katholikus irányú érzület, amely lappangó állapotából csak kibontakozott. Minden valódi, érzületi áttérés tiszta érzületi, latens elemeknek csak kibontakozása. A politikai érzületnél — pl. Tisza Kálmán ismert esetében — más az eset : nála egy extrém függetlenségi állásponttal szemben az ország akkori érdeke válhatott döntővé, mikor a kiegyezéses politikát elfogadta alapul. Ő ilymódon alárendelte magát — t. i. függetlenségi 1 V. ö. «Adott esetben egy ember magatartása meglep ; tüzetesebb elmélés után megállapítjuk, hogy alapjában ez az ember mindig ilyen volt és többnyire rábukkanunk múltjában is olyan viselkedésre, mely az eleinte meglepő mostanira rávall.» Schütz A. Charakterológia és aristotelesi metafizika. 1927. 29. 1. 2 V. ö. W. Gruehn : Das Werterlebnis. Eine religionspsychologische Studie auf experimenteller Grundlage. 1924.