Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - EGY ÚJ VÁLASZTÓJOGI TERVEZET

KÖNYVISMERTETÉSEK. Handwörterbuch der Soziologie. Szerk. Alfr. Vierkandt. 1931. Ferd. Enke. Stuttgart. 67 Mka. 1380 hasáb. A háborúutáni német szociológia fejlődésének hatalmas dokumentuma ez a nagy kötet. Miként a közismert «Handwörterbuch der Staatswissenschaften», (amely immár a 4. kiadást érte el), ez sem ezerféle címszó alatt elaprózva közli az anyagot, hanem hatalmas egészekben, összefogó címszó alatt, úgyhogy némelyik cikk kis kötetnek is beillik. 37 szerző alig több, mint 60 címszó alatt mondja el mondanivalóját, tömören, a legtöbbjük súlyos tartalommal. Ennyiben tehát már előző mintára támaszkodhatott a szerkesztő. De mennyivel nehezebb volt a szociológusnak egy szélesebb tudománykört tagozni, mint a közgazdaságtannak, ahol már több a sablon ! Az anyag összefogását és tagozását a rendelkezésre álló írók mineműsége is előírta. Nézzünk körül e téren. A háborúelőtti időkből nagyon kevés vezető író került át az utolsó másfél évtizedbe. Simmel, Max Weber elhúnytak, Spann él, de az ő univerzalista iránya itt nem jut szóhoz. Vierkandt, Sombart, Alfr. Weber, L. von Wiese, Oppenheimer, Tönnies képviselik a régieket, s az utolsó kivételével, mondhatni a többiek csak az utolsó másfélévtizedben helyezték át működésük központját a szociológia területére. Többnyire közgazdászok, gazdaságtörténészek, szociálpolitikusok mind (Vierkandt eredetileg ethnológus), a regiszter ezzel adva volt, amelyen az illető írók azelőtt szerettek írni. Mind amellett meglep bennünket az a hajlékonyság, mellyel a régi írók új problémák felé tudnak nyúlni, s új szociológiai szemmértékkel tudnak mérni. Ez különösen figyelemreméltó eredmény. A háború után megnőtt társadalmi perspektíva spontán odavezette az egyes írókat, hogy immár az egyes társadalmi tudományok köreit szűknek érezték, egy szintétikusabb körbe gravitáltak s az eredmény valóban termékeny szintézis lett. Legjobban sikerült ez azoknál, akik gazdaságtörténészek vagy közgazdászok voltak, minő pl. Sombart vagy Goetz Briefs (hivatás, együttélés alapformái, munkás, gazdaság, jelenkor szociális szelleme, proletariátus, városi település, üzemi szervezéstan címszók alatt), de jól sikerült ez a társadalompszichológusoknál is, elsősorban Vierkandtnál, kinek a Jelen, a társadalomlélektan, a csoport, erkölcs, természeti népek c. cikkei maradandó értékűek. Viszont egészen sajátos az, hogy a speciális társadalmi