Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - KOMMUNISTA EGYETEMI IFJAK

182 FIGYELŐ nehézségekkel és szociális villongásokkal kapcsolatban sok olyan kérdést kell manapság már ifjainknak is tudatossá tenniök maguk előtt, amely azelőtt nem okozott nékik gondot, mert kényszerű problémaként tulajdonképpen nem is létezett. És azután : szoros összefüggésben e gyakorlati indítékokkal társadalmi gondolkozásmódunk is egészen más jellegű lett a múltéhoz képest ; azt mondhatnók, sokkal szociálisabb aspektust öltött, mint aminő abban a régi időben volt, amidőn a liberalizmus a társadalmi bajoknak nagy részét az egyén bajának, gondjának hagyta meg. Elméleti téren nemcsak a szociológia újabb szervezkedésében és növekvő jelentőségében mutatkozik a szóba hozott változás ; még a «szomszédos» tudományok is megérezték az utóbbinak hatását. Főleg a történettudomány «szociológizálódott» : a jelen viszonyaihoz és érdekeihez közelebb hozta a maga mondanivalóját s a társas jelenségek különös kiemelésének kíséretében az egész társadalom evolúciójának fogja fel az emberi történés és alkotás szövedékét. És csakugyan itt kellene az ifjak szociológiai kioktatásának az általános pedagógiába bekapcsolódnia: a történettanárnak és az irodalom történésznek már a középiskolától kezdve módjában van a fiatalság közt annak a tudásnak alapját megvetni, amely a társadalmi kérdésekben való tájékozottsághoz és azok kritikai megértéséhez szükséges. Ez persze csak a kezdet és magában véve még nem elegendő. Szerét kell ejteni valahogy, hogy társadalmi és közgazdaságtani ismeretekhez — mint az általános műveltség elengedhetetlen kellékeihez — valamiféle módon és mértékig összes egyetemi hallgatóink hozzáférjenek. Azután folytatólag arra is alkalmat kell nyújtanunk az ifjúságnak, hogy felbolygatott társadalmunk vitális kérdéseit — immár nem minden szakismeret híjával — maguk közt is megbeszélhessék, megvitathassák. Nem félek az efféle vitatkozások következményeitől, ha tanárok jelenlétében és vezetésével történnek. Baj akkor sem származhatik belőlök, hogyha a fiatalság szabad utat enged ilyenkor közvetlen természetének s azzal a habozást nem ismerő idealizmussal és radikalizmussal támaszt követelményeket, melyet azután a megalkuvásokra kényszerített tapasztalatnak kell temperálnia. Rendelkezésünkre készen állanak az olyan ifjúsági szervezetek is, ahol az efféle «szociológiai gyakorlatozás)) sikerrel lenne végrehajtható. A «bajtársi» egyesületekre gondolok, melyekre még a közelmúltban annyi bizalommal tekintett fel a kommunizmus által megriasztott hazafias közvélemény s amelyek a mai napig intaktan megtartották jó szellemöket, bár a kellő anyagi és értelmi támogatás hiányában mintha lassú elsorvadásra lennének kárhoztatva. Erősítsük meg ezeket a bajtársi szervezeteket, tömörítsük az egyetemi ifjúságot zászlóik köré, tegyük beszédessé az itt uralkodó hazafias szellemet a szükséges társadalomtani ismeretek közlése által s akkor meg vagyok győződve arról, hogy a jövőben nem egyhamar fogunk találkozni kommunisztikus mozgalommal az egyetemi ifjúság között. Hornyánszky Gyula.