Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - GOETHE NAGYSÁGA

GOETHE NAGYSÁGA 175 belehalnia. Goethe tulaj donképen nem gyorsan, hanem éppen nagyon lassan alakuló tehetség s eredetük szerint ifjúkori művei csaknem mind kísérletek, ha ezeknek az inasmunkáknak a némelyike, mint a Werther, történetesen remekmű is. Nagyon jellemző, hogy fogadja az ifjú Goethe Götz és Werther sikerét, mely csakhamar világsiker lesz. Mint egy fejedelem! Udvart tart, a szellem előkelőségeit fogadja, sétáltatja a nagyságát, pamfleteket ír s elbűvöli a frankfurti polgár kisasszonyokat. Egmont ő, a jóvérű lovag, akiről azt olvassuk, hogy nyilvános lakomáival jobban összefűzi a nemességet, mintha összeesküvéseket szőne. Mintha nem is alkotások volnának első művei, hanem megnyert csaták. Az alkotás elvisz az életünkből valami visszahozhatatlant, elidegenít önmagunktól, fölénk emeli életünk egy termékeny korszakát. A nyert csata velünk marad, a nevünkhöz tapad s új országrészeket hullat az ölünkbe. Goethének Götz és Werther : Granikos és Issos s ő ifjú kevélységgel és bőkezűséggel szállja meg a kezébe esett tartományokat. A Sturm und Drang tulajdonképpen Goethe farsangja s nem véletlen, hogy ebben az időben Lavater, a félsarlatán népbűvölő az, akit Goethe Európa legnagyobb emberének tart. Hol végezheti egy ilyen jóvérű farsangi fejedelem, ha nem Weimarban, egy ifjú világi fejedelem oldalán? Weimar Goethe életnek fordulója és kerete. Egy bolondos, fiatal herceggel vonult be ide s bölcs miniszter lett belőle ; farsangi királyból a nagyság robotosa. Mit jelentett Goethének Weimar? Elsősorban menedéket. Kiragadta őt hívei közül. A tömeg jó arra, hogy fölemeljen, de ha nem tudunk még egy arasszal tovább emelkedni, menthetetlenül széttép. A népszerűség, mint Goethe mondja, mindent elkövet, hogy újabb okot ne adhassunk a népszerűségre. Goethének meg kellett menekülnie a népszerűsítők barátságától s Weimarban fölfelé menekülhetett. Unta is már a német fiatalok karneválját. Ismerjük azokat a duhajokat, akikből mintaférjek válnak. Hány köztük a műduhaj, akit vonzott a népszerű, cifra szerep s ő maga örül a legjobban, amikor végre megülepedhet. Szinte hálát adnak, hogy eljárták végre életük bolondját s elégedetten tekinthetnek vissza a hálósipka alól vad ifjúságukra. Goethe ép olyan gyanús nyárspolgár-buzgalommal siet «megülepedni», mint amüyen gyanús nyárspolgár büszkeséggel hivatkozik később jóvérű fiatalságára. A megülepedés Goethénél szakítás egy múlttal, amelyre többé nincs szüksége. S Weimar nemcsak erre a megülepedésre jogcím, hanem valóban kitűnő iskola is. Ha Wilhelm Meister inas évei végén jóval kevésbé rokonszenves, mint az elején, Goethe jóval fegyelmezettebb. Goethének (s ezt talán polgári származásának köszönheti) volt érzéke az udvari élet iránt, ő az utolsó nagy (oidvari ember», aki még egyszer felfedezi az