Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - GOETHE NAGYSÁGA

GOETHE NAGYSÁGA 173 benne müvei közös egysége s utólag ifjúságát is bele akarja komponálni ebbe a műbe. A Dichtung und Wahrheit : az ifjúkori műveket összefoglaló keret ; valójában Goethe ifjúkorának, ifjúkori műveinek a meghamisítása, átmagyarázása a nagy mű érdekében. A Dichtung und Wahrheit-ben zárkózik be Goethe végleg a goethei műbe. Az üvegfúvás megtörtént s ezzel a művel választja le az üvegfúvóról az üveggömböt, amelynek nincs többé bejárata, még a tüdő felől sem, amely fújta. Goethe mindenestől, szimbolikussá nőtt élete minden mozzanatával műalkotássá akar zárulni s ez sikerül is. Más kérdés, hogy ez a mü többet ér-e egy-egy szilánkjánál ? Goethe nyolcvan éve Goethe egy-egy szerencsés hónapjánál? * * * Ami a fiatal Goetheben a legnagyobb : kétségkívül az önhite, A diákruháit kinövő Goethe nem annyira nagy mondanivalóval robban bele az irodalomba, mint inkább nagy önbizalommal. Amikor még jóformán semmi sincs a kezében, megvan a sorsszerűségébe vetett hite. Vannak művészek, akiknél az önhit a munka jutalma s vannak, akiknél a munka védekezése a világ ellen. Goethénél az önhit előbbjár, mint a munka ; az ő önhite, azt lehetne mondani, tehetségének első műve. A dilettánsok is hisznek magukban, ők azonban a gyengeségüket borogatják önhitükkel. Goethénél az önhit már-már szemérmetlen biztonság. Nem fokról-fokra küzdi fel magát a nagyok társaságába, hanem rögtön otthonos köztük. Első drámatervei: Prometheus, Július Caesar, Mohamed. Egy pillanatig sem kételkedik, hogy joga van ezeknek a nagyoknak a nevében beszélni. O is a sors embere, démoni ember, mint azok : a véletleneket magához idomítja s a világ vak erőire ráparancsolja rendeltetését. Felfogása önmagáról az ifjú Adyéra emlékeztet. Még semmit sem csinált, de elég nagy tett, hogy él. Visszataszító ez az önhit? Amíg csak a nyelv hegyén lebeg : az. Ha megszállja az agyat, gyökere van a húsban s a legutolsó kis izom játékáig leér : akkor vagy őrültség vagy valóban nagyság. Ennek az önbizalomnak, amely még nem kötötte le magát feladatokkal, természetes mozdulata : egy nagy, szerelmes ölelkezés a világgal. Mit csináljon Herkules, ha nincs, aki a lernai hidra ellen küldje vagy a Hesperidák almáját követelje tőle? Nyújtózkodik. Kitárja karjait s a világot akarja megroppantani. A fiatal Goethe a felhők alatt mondja mámoros monológját s művészetének újító hangja : ennek a mindenséghez szóló önhitnek a pátosza. A Magunk szerelme és a Minden titkok versei : Prometheus és Ganymedes. Az ő szíve felé sietnek a csillagok s nyelvében egyszerre akarnak szólni a viharok a virágokkal. A szemlélet formái : hallás, tapintás, sejtelem egy közös vizionárius érzékletbe folynak ; világa áramlik s jelzői megolvadnak.