Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - A politikai érzületek szerepe a mai társadalomban. Első közlemény

A POLITIKAI ÉRZÜLETEK SZEREPE A MAI TÁRSADALOMBAN 3 tekintjük normálisnak. Több válságos esztendő arra hívja fel a figyelmet, hogy az érzületek csendességének is megvannak a maga veszélyei. Az érzület nemcsak válságprobléma, az mindig aktuális. Modern államokban kétféle megítélés alá kerülnek az érzületek. Ezek lehiggadt parlamentáris országokban nem sokat számítanak, hiszen épp a parlamenti rendszer volt az, mely az érzületek kiegyensúlyozására való s valóban lekoptatta érdességüket. Rendkívül nagy súlyt helyeztek az érzületekre, főkép eleinte, a szocialista pártok úgy ápolják sokáig, mint a régi idők szektái ápolták élet el veiket. Annyiban is szektaszerűek e pártok, amennyiben sok évig nem is óhajtottak belépni a többi pártok közé a politikai arénába. Minden friss párt az «érzület» kialakítására helyezi a súlyt. De később a pártélet elmechanizálódik s az érzületi kérdés itt is halványulóban van. Valósággal rohamperiódust jelent az érzületek terén a vörös Kelet, ahol a másik véglet lett uralkodóvá. A Szovjetben napirenden van pl. az, hogy valakit nem cselekedeteiért büntetnek, hanem — érzületéért. Az egyén jellemének megítélésében is súly esik arra, minő volt valakinek a pártállása s ezzel az érzülete, ami lélektanilag érdekes tényállás : egy új rendiség jele. Sajátoskép eltakarva kétféle rend van a Szovjetállamban : a kommunista párttagok rendje, quasi proletárnemesség, melynek részben külön jogai vannak, részben ténylegesen sajátos gazdasági előnyök birtokában van. Az igazi proletárok eme rendjével szemben áll a «pártonkívüliek» rendje,1 a nagy tömeg, mely politikailag közönyös — ami a túlnyomó eset —, vagy pedig felteszik, hogy titkos ellensége a kommunizmusnak. A társadalom eme páriái azok a «gyanús» érzületüek, akik valamikép mindig ellentétben állnak az uralkodó rendszerrel, s eme «gyanúsak» meghurcoltatásai, iszonyatos kínzásai eszünkbe idézik a francia forradalom legvéresebb jeleneteit,2 de most már szédületes arányban. A gyanakvás általános állapotára jellemző, hogy miként alakult a hadseregszervezet. Egy volt tábornok, sokat foglalkozván e kérdéssel,3 így összegezi a helyzetet : «A mai Oroszországban mindent kétszeresen organizáltak : katonai és kommunista szempontból. . . Minden zászlóaljnak politikai szervezete, kommunista sejtrendszere és kommunista bírósága van. Bármely katona följelentheti följebbvalóját, ha politikailag gyanúsnak találja. Már ebből is látszik, mennyire 1 Larson ezt kiemeli. Egy orosz diplomata újabban külföldön tett nyilatkozatában teljesen elismeri. 2 Taine még nem látta meg az «érzületek» problémáját, bár lélektani iskolázottság nem hiányzott nála. V. ö. A jelenkori Franciaország alakulása. M. ford. II. 483. lk. s másutt. Az adatai színesek. 8 Weisz-Tihanyi Ferenc lovag egy lapközleményben (1931 nov. 29.). 1*