Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - VESZÉLYBEN A MAGYAR KULTÚRA

VESZÉLYBEN A MAGYAR KULTÚRA 141 állapotokra tekintettel mondja Curtius s mi csak megismételhetjük szavait : «a legsürgősebb egyetemi reformnak abból kellene állania, hogy a szélesre nyitott kaput ismét bezárjuk és megnehezítsük a belépést az egyetem helyiségeibe)). És ezt annyival inkább meg kellene tennünk, mert az egyetemek — a gazdasági viszonyok által parancsolt leépítés következtében — úgyis csak a legnagyobb nehézségek között tudnak hivatásuknak megfelelni. Nálunk a leépítés — szemináriumi könyvtáraknak és egyéb intézeteknek megfelelően gyengébb, sőt egyenesen gyenge támogatásától eltekintve — tanszékek beszüntetésében nyilatkozik meg. Az eljárás itt kétségkívül humánus, de tanulmányi szempontból annál aggályosabb. Csak megüresedett katedrákhoz nyúl ugyan a kormány ; ezeket azonban a karok megkérdezése nélkül a saját belátása szerint tartja fenn vagy szünteti meg. Alapvető stúdiumok maradhatnak így, maradnak is tényleg gazdátlanul. Magyarországon már egyetlen antropológiai és indogermanisztikai tanszék sincsen s a keleti népek ókori történetét sem adják itt már elő, mert a közelmúlt nem kevesebb, mint öt olyan katedrának kiesését hozta meg, amely ókori nyelvekkel és történettel foglalkozott. Öt feladott pozíció egyetlen tanulmánykörnek területén ! De hogyha a gazdasági kényszer a tudomány ekkora veszélyével követel összezsugorodást, nem kellene-e akkor az egyetem problémájánál a legkomolyabb formában az erők koncentrációjára gondolnunk? Négy egyetemünk van. Ez túlságosan sok. De a kormány még mindig nem tudja magát rászánni arra — pedig az állásnélküli diplomásoknak nagy száma is ezt az eljárást követelné —, hogy 1—2 egyetem beszüntetésével a többieknek kellő alimentálását biztosítsa. Az egyetem feladata nemcsak tudományos ; azon úliten kitermelése is hozzátartozik, amely a nagy tömegek vezetésére hivatott. Jól mondja Curtius : «mentől inkább tömeggé lesz a nemzet, annál nagyobb szükségét érezi az élite-nek. Helyeselhetjük a tömegnevelést, de csakis azon feltétellel, hogy azt egy époly intenzív élite-nevelés kíséri». Demokráciákban a vezetés, a vezetők minősége és arravalósága a legfontosabb kultúrpolitikai kérdés. Az egyetem színvonal-sülyedése itt egyszersmind az egész társadalmi vezetésnek színvonalát veszélyezteti. — Minő képzettségű legyen ez az «élite?» Curtius egész tanulmányán át lelkes humanistának bizonyul, aki őszinte érzéssel ad sajnálatának kifejezést, hogy a görög — az általános műveltség szögéből tekintve — már Németországban is halott és a latin délig vagy háromnegyedrészig)) az. A históriából merített meggyőződése egyébként azt vallja, hogy ez nem maradhat így ; hogy — úgy mint minden előzetes korszak — a mienk is meg fogja majd előbb-utóbb találni az antik világgal való sajátos kapcsolatát. A negációt itt is a restauráció-