Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - A ZSIDÓK VOLTAK-E A MODERN KAPITALIZMUS MEGALAPÍTÓI?

A ZSIDÓK VOLTAK-E A ((MODERN KAPITALIZMUS xMEGALAPÍTÓl» 131 küldjenek Kelet-Indiába. Minthogy ezek a társulatok vészes versenyt fejtettek ki egymással szemben, különösen az indiai vásárlásoknál, 1602-ben egy «általános» társulatot létesítettek, amely monopóliumnak örvendett. Ez lett a határozott és tiszta jellegű névtelen részvénytársaságoknak, valamint a bonyolult működésű és szerkezetű értéktőzsdének legfőbb kiinduló pontja. A fontos mozzanat itt az aláírók nagy száma volt. Minthogy ugyanis a tőkéseknek fölöttébb tekintélyes tömege vett részt a vállalkozásban, a közös érdekek védelme, amikor izzó vitákat váltott ki, egyenesen a mi névtelen részvénytársaságaink problémáit vetette fel, amit természetesnek is kell mondanunk. Egy másik mozzanat, hogy voltak aláírók, akiknek szükségük támadt pénzre, vagy féltették pénzük jövőjét, mások viszont vásárolni akartak üzletrészeket. Lehetővé tették tehát a jogok átruházását és 1603-ban hivatalosan megállapították ennek módozatait és ügyirati kellékeit. Az üzletrészekben való forgalom annál inkább kifejlődött, mert az amsterdami kereskedők és tőkések rendszeresen találkoztak a Dámon, addig is, amíg a Beurs felépült. A kereskedelemnek új ága született meg s fejlődött ki később. A Keletindiai Általános Társaság, amelyet nagyon találóan meteorhoz hasonlítottak, már nem egy út számára alakult, mint a fentebb említett társaságok, hanem huszonegy esztendőre (az aláíróknak ugyan módot adtak, hogy a tizedik év végén visszavonulhassanak) ; élén egy tizenhét tagú bizottság állt, amely kereskedelmi ügyekben az igazgatóság szerepét játszotta ; a társaság azzal igyekezett biztosítani igazgatóinak jó üzletvitelét, hogy kötelezte őket az alaptőkében való minimális részvételre. Minden tíz esztendőben az igazgatóknak ((általános zárószámadással» kellett szolgálniok ; ((mindannyiszor, amikor öt százalék összegyűlik a pénztárban, részt kellett juttatni belőle az üzletrészeseknek». A társaság megalakulásától kezdve, mint ahogy ez Olaszországban a középkor óta gyakorlat volt, ((letéteket)) fogadott el. Az önhatalmú igazgatók és a várakozásba belefáradt üzletrészesek első csatározásai igazi összeütközésekké váltak, mihelyt a körülmények kevésbbé kedvezők lettek. Sokszor megtörtént, hogy az igazgatók, akik egyedül ismerhették alaposan az ügyeket, nemcsak állást foglaltak a tőzsdén, hanem elhatározásaikat attól tették függővé és a társasági ügyek felől aszerint adtak tájékoztatást, hogy az árfolyamemelkedésre, vagy az árfolyamcsökkenésre spekulálók között helyezkedtek-e el. Az elkülönülés tehát már végbement a társaságok vezetői és az egyszerű üzletrészesek között. A kockázat korlátozásának súlyos kérdése azonban még nem oldódott meg, igaz különben, hogy ez a kérdés nem is foglalkoztatta akkoriban annyira a lelkeket, mint