Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - Dr. Mihelics Vid: Az új szociális állam. Budapest, Szent István-Társulat, 1931 [könyvismertetés]

io6 KÖNYVISMERTETÉSEK azokat s őszinte arányosság van a sok idegen s a rájuk épített saját, önálló gondolatok között. M. műve sok tekintetben a kezdő munkája. Mértéktelenül dicsér másod- vagy harmadrendű munkákat. Dicey-t Kaas Albertből idézi, Spann-t Horn József ismertetéséből. Kehen felfogását másokból idézi, magát Kelsen-t saját munkájából egyetlenegyszer, de akkor is csak azért, hogy belőle — Kautsky-t idézze ! M. tehát a közvetett idézésből úgyszólván rendszert csinál, ami tudományos pontosság, alaposság és módszeresség szempontjából nem kívánatos nyomokat hagy tehetséges munkáján. Ellenmondások is akadnak. Ha «az egyenlőség és a szabadság egymást teljesen kizáró fogalmaké, akkor hogyan képzelhető, hogy az «egyenlőség feltételeit megteremtő)) «szociális igazságosság hozza meg mindenki számára az igazi -szabadságot))? Két szempontból kívánok hozzászólni M. gondolatmenetéhez. Nem követ-e el hibát, amikor az alkotmányokban tükröződő ideológiát a jog és állam ideológiájával azonosítja? Nem téved-e, amikor az általa kedvezően értékelt új állameszmét az utilitárius ideál szemszögéből előbbre helyezi a kapitalista és kommunista állameszmével szemben és az új államideált az értékelméleti kritika alapján formulázza? A Common Law ideológiája stb. c. munkámban igyekeztem kifejteni, hogy «az ideológiai vizsgálatra hatalmas szerep vár a jogszociológiában» (28). Különbséget téve a tágabb és szűkebb értelemben vett jogalkalmazás és a jogalkotás ideológiája között magam is azt mondtam, hogy «a magyar bírói ideológiát vagy a törvényhozás ideológiáját meg lehetne írni a döntvénytárak és a törvénytár immanens elemzése alapján» (29). A legnagyobb örömmel kell tehát üdvözölnöm M. kísérletét, aki ennek a programmnak a megvalósításán dolgozik, amikor az új alkotmányok immanens elemzése alapján megírja az új szociális állam ideológiáját. Megnyugtató az a széleskörű indukció is, amelyre M. az új államszemléletet felépíti. Mindazonáltal figyelmeztetni kell arra, hogy az alkotmány «szelleme» még nem a jog vagy az állam «szelleme». És mivel halvaszületett jogszabályok ideológiája senkit sem érdekel, nem egészen megnyugtató Aí.-nek az a kijelentése, hogy «az alkotmányoknak ez a nagy nevelő hatása sokkal értékesebb mozzanat, mint az a körülmény, hogy mennyire váltották valóra az egyes államok a deklarált elveket» (159). De ha az alkotmányok ideológiája talán csak maszkja és dekorációja végső céljaikból egy jottát sem engedő s magát az alkotmányt pillanatnyi kompromisszumnak tekintő erőknek, akkor az alkotmány szövegéből talán mégsem lehet megbízható következtetést vonni az új szociális állam valóságára. Amilyen merész jóslat lenne, hogy a vérszemet kapott kommunizmus vagy az imperialista kapitalizmus vagy nacionalizmus le fognak mondani végső céljaikról az «új szociális állam» «egy tál lencséjéért)), oly valószínű, hogy hatalmas társadalmi erők dolgoznak olyan állameszmékért is — a kommunista, az imperialista-kapitalista,