Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - Az értelmiség válságának gazdasági és társadalmi háttere. Dr. Laky Dezső választmányi tag előadása

34 LAKY DEZSŐ varázsvessző törölte volna ki Magyarország gazdaságtársadalmi fejlődéséből ezt a korszakot, mely új tömegeknek adott ipari munkát. A foglalkozáscsere, vagy pontosabban : a régi foglalkozásra való visszatérés, aránylag könnyen ment. A hazatérő ipari munkást nem várta itt márólholnapra termett munkástörzs versenye. Igaz, hogy a helyzet is egyszerűbb volt. A háborús években leromlott földmívelés helyreállítása jó pár évre biztos egzisztenciát igért gazdának és cselédnek egyaránt. A rohamosan emelkedő termény- és állatárak pedig jó megélhetést is,— ha azután később, mint jól tudjuk, itt is felviradt a fekete péntek napja. Persze a gazdaságtársadalmi fejlődésnek ez a része kívül esik előadásom körén. Gondolatmenetem kifejtése csak azt kívánja illusztrálni, hogy míg az iparban és mezőgazdaságban a fizikai munkát végző egyének a világháborút követő évekban nem torlódtak egymásra, addig az értelmiségi foglalkozásokban azonnal megtörtént az összeütközés. Ezt az összeütközést azonban közelebbről szemügyre kell vennünk, hogy jobban felderíthessük az értelmiség válságának tényezőit. Mint említettük, a világháború évei alatt sokan sodródtak értelmiségi életpályára, akik az események feszítő ereje nélkül sohasem folytattak volna kereső foglalkozást, vagy normális körülmények között s egyenlő versenyfeltételekkel, csak később érhettek volna el oda, — esetleg jóval hátrább szorulva, — mintsem ahova kedvező sorsuk segítette őket. Bizonyára volt közöttük sok olyan, akit érdemes tudás emelt a helyére. Mások legalább az átlagos értéket képviselték. De sokan kötöttek ki a szellemi munkát kívánó pályák partjain idő előtt. Legalább abban az értelemben idő előtt, hogy sorrendben nem az a hely illette volna meg őket, mint amelyet birtokoltak. Hiábavaló fáradtság volna utólag annak firtatása, hogy sokan a háborús években esetleg éppenséggel elégtelen szellemi felkészültséggel szállták-e meg az értelmiség kereseti pozícióit. Ne vesződjünk tehát az értékelés munkájával s ne törődjünk azzal sem, hogy esetleg nem az értelmiségi foglalkozások köré tömörült népesség mostoha viszonyai voltak-e elindítói annak a fejlődésnek, hogy a szellemi munkások életében is jól ismert jelenséggé vált a családtagoknak az a munkakumulálása, melyet addig a munkásháztartások számos példája valószínűsített. Viszont azonban annál határozottabban kell rámutatnunk arra a tényre, mely az értelmiség válságának a háború alatt alig parázsló tüzét lángralobbantotta. 5. A szellemi munkapiac diszharmóniája jelentkezik a világháború vége után. Az értelmiségi, a szellemi munkapiacon azonnal diszharmónia lépett fel. A munkakínálat a világháború befejeződése után hirtelen