Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - Az értelmiség válságának gazdasági és társadalmi háttere. Dr. Laky Dezső választmányi tag előadása

AZ ÉRTELMISÉG VÁLSÁGÁNAK GAZDASÁGI HÁTTERE 35 megnövekedett s korántsem jelentkezett e kínálat felvételére kereslet. Sőt, amint az egyes évek tovább sodródtak, mindinkább mozgó lápra emeltnek látszott az a cölöpépítmény, melyet eszmeileg a szellemi munka folytatóinak az általános nemzeti munkapiacon való elhelyezésére összeróhattunk. Az épületben zür-zavar támadt. Nemcsak az épület szűk mivoltán múlott a baj. Az egymással szemben álló csoportok rendje ugyancsak megbomlott s hovatovább kusza összevisszaságban igyekezett s igyekszik ki-ki a maga számára megmenteni vagy megszerezni azt a lakrészt, melyhez, véli, joga, és érzi, hogy ereje van. A közös épületben ott tartózkodtak azok, akik még a világháború előtti időben szerzett jogok címén számítottak az értelmiség birtokba jutott képviselői közé. Akiknek állását tehát a végzett munka becse patinázhatta be. De ott sürgött-forgott a háborús szukreszcencia is. Gyakran alsóbbrendű kvalifikációval, de még többször anyagi körülményei által kényszerítve, hogy ragaszkodjék munkahelyéhez. A közös épületbe szorultak azok, akiknek a háború szerencsétlen vége után, mint a magyar államiság hü képviselőinek a lábai alatt, az ellenséges államok jogara alá került magyar országrészeken forró lett a talaj. Akik tehát elhagyni kényszerültek régi munkásságuk színterét s hirtelen torlódtak arra a megcsorbult magyar szellemi munkapiacra, ahová a háború előtt észlelt fejlődés következtében amúgy is társadalmi törvényszerűség erejénél fogva ismét sokan törekedtek az intelligencia sajátos önmagát-termelése, ill. az intellektuális pályáknak egyre újabb tömegeket megfogó varázslatos, mágnes-erejének vonzása folytán. A régi, már beérkezett elemek ellenállása; a nemzet becsületbeli kötelessége a hozzá hű fiakkal szemben ; a háború óta megtelepült csoportok szívós ragaszkodása elért pozíciójukhoz, — e három fontos ok mellett azonban egyéb okok is jelentkeztek, — együttesen szinte teljesen összebonyolították az értelmiségi pályákon a már ott levők, vagy az odatörekvők rendjét. Ezek az okok a még ma is élő tegnap s a már ma is itt levő holnap bonyolult, szövevényes társadalmi fejlődéséből erednek. Meg kell vizsgálnunk ezeket. A legfontosabb kérdés mindenesetre az, vájjon Csonka-Magyarország különböző társadalmi rétegeiben látjuk-e azoknak a folyamatoknak ismétlődését, vagy esetleg továbbfejlődését, melyekkel a világháborút megelőző időkben magyaráztuk az értelmiség válságának logikus s alig elhárítható kifejlődését. Mert bármily szomorú is azokra gondolni, akik a magyar értelmiség közvetlenül dolgozó tényezői közül úgy estek ki, hogy az átgondoltnak a legjobb szándékkal sem vélelmezhetjük létszámapasztások miatt vesztették el helyüket a közszolgálatban vagy a gazdasági életben ; s bármily 1*