Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - Az értelmiség válságának gazdasági és társadalmi háttere. Dr. Laky Dezső választmányi tag előadása

AZ ÉRTELMISÉG VÁLSÁGÁNAK GAZDASÁGI HÁTTERE 33 egyenlőtlenségéből támadt s melynek az erejét és veszélyességét csak fokozta az a szomorú sors, mely a háború óta részünk lett, minek folytán sokszorosan éreztük azokat a sebeket, melyeknek egyszeri fájdalma is ugyancsak szinte elviselhetetlen teher. Ebben az összeütközésben az alulról feltörő elemek hozták magukkal a kisebb műveltséget, a kevesebb vagy éppen semmiféle tradiciót. Viszont a kitartásuk és akaratuk nem megvetendő, sokszor észlelt vagyoni erejük pedig éppenséggel félelmes ellenfelekké avatta őket. 4. A világháború következtében nem robban ki a lappangó válság. A harc kirobbanását a vüágháború kitörése elodázta. A világháború rövid időre megakasztotta a probléma teljes kifejlődését. A fegyverek zöreje pillanatnyilag pihenőt parancsolt annak a válságnak előkészítésében, melynek egykoron-eljövetelében a társadalmat feszítő erők s elsősorban a felemelkedés vágya oly hathatósan közreműködtek. A vüágháború éveiben az értelmiség problémaköre jóval egyszerűbbé, egyoldalúbbá vált. Jórészt a megélhetés gondjai uralták most a kérdést. Jobbára a kevesebb vagy több fizetés körül forgott a vita. A háborús rendes és rendkívüli segélyekért való, de sajnos kényszerű tülekedés töltötte ki az értelmiség, vagy pontosabban a tisztviselői mozgalmak tartalmát. Az elhelyezkedés nem került nagyobb nehézségbe. A háború csontkeze az értelmiségi foglalkozások rendjében is széles sávokat döntött ki. A megürült helyekre új emberek léphettek. De a háború gazdasági megszervezése egyébként is bizonyos konjunktúrát jelentett a szellemi munka folyamatában. Előbb nem ismert közületi és gazdasági organizációk támadtak, melyek annál könnyebben felszívták a szellemi munka piacán jelentkező minden kínálatot, mert a kínálat állandóan csökkent. Utólag ki vonhatná pl. kétségbe azt, hogy a női munkának jól ismert s valóban nagyszabású előtérbe nyomulása az értelmiségi pályákon Magyarországon is a mult század második felében s éppen a vüágháború éveiben indult el hódító útjára? S másfelől lehet-e akár abban kétségünk, hogy az értelmiségi pályákra már előbb vagy a háború után készült férfiak közül sokan azért kerültek hátrább, mert a harctereket járták akkor, mikor itthon a pozíciókat, a polgári élet lehetőségeit osztogatták? Ez a kényszerhelyzet leginkább az értelmiségi pályákon jelentkezett. Mindenki előtt jól ismert tény az, hogy a vüágháború nemcsak a hadrakelt sereg mozdulataival emlékeztetett soha nem észlelt arányú népvándorlásra. A népesség belső struktúrájában is roppant nagy változások történtek. A háborús ipar előbb nem sejtett mértékben vont magához munkáskezeket. A faluból a városba való áramlásnak hatalmas időszaka volt ez a pár év. S mégis, a vüágháború után, mikor az ipar elveszti tápláló forrását s átmenetüeg válságos éveket él, mintha Társadalomtudomány 3