Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - A szellemi munka válsága. Dr. Kornis Gyula választmányi tag előadása

24 KORNIS GYULA erkölcsi értékelése hatja át : «A szellemi munka helyzetét ma lényegében az határozza meg, hogy a materialisztikus civilizáció korában élünk. Az igazi kultúra korszakaiban a szellemi munka a társadalmi értékbecslés előtt a legmagasabban áll. Sajátos mivolta nemcsak elismerést vív ki, hanem meghatározza a nép munkájának egészét is. Még a haszonértéket termelő munkára is a minden hasznosság felett álló magasztos szellemiségnek bélyege van ráütve. Minden munka az igazi kultúra korában végső elemzésben szellemi munka. Mi nem ilyen boldog korban élünk. Az értékek társadalmi rangsorában ma legelői a hasznosság áll. Korunk legjellemzőbb jegye a gazdaságilag hasznos munka pátosza ... A szellemi munka ma alapjában mint fényűzés vagy mint a gazdaságilag hasznot hajtó munka üdülési eszköze elértéktelenedett és ellényegtelenedett. A növekvő mechanizálás és organizálás a szellemi alkotást quantité négligeable-vá. süllyesztette. Mindez a szellemi munkások társadalmi létének veszedelmét jelenti s őket kölcsönös segítésre és jogaik szolidáris megvédésére kényszeríti)). (Geistesarbeiter 1923. 51. L). Ez a pesszimista, de az emberi kultúra pusztulásáért mély idealizmussal aggódó felhívás jellemző a szellemi munkások szervezkedésére valamennyi országban. Teoretizálás, sopánkodás, javító eszközökön való fejtörés, bizottsági tervezkedés — és jelentéktelen vagy semmi eredmény. Sokkal erősebb a szellemi munkás személyes kultúrája és egyéni öntudata, sokkalta műveltebb, az élettől idegenebb és arisztokratább a lelke, nagyobb benne a tömeggel szemben «a távolság pátosza», semhogy a tudós, a művész, a tanár, az ügyvéd, az orvos stb., levetkőzve egyéniségét, a tömeg nyáj szerű szellemében fel tudna oldódni a szolidaritásnak abban a tömegerejében és értékszuggesztiójában, amely a fizikai munkások millióit vasegységgé kovácsolja össze. Ennek az egységnek már eleve akadálya a szellemi munkának egyénibb, személyesebb, szétkülönültebb s kritikai természete. Az alkotó szellemi munka erkölcsi természete alig engedi meg a szürke «szakszervezetbe» való tömörülést, valamely szellemi kataszterbe való belajstromozást. A Gewerkschaft deutscher Geistersarbeiter éppúgy tiszavirágszerű életet élt, mint a világháborút követő forradalmi esztendőnek más országokban is létrejött hasonló mesterkélt alakulatai. Az eredetileg francia szövetségnek indult, de csakhamar (1903) nemzetközivé szélesedett Confédération Internationale des Travailleurs Intellectuels több kongresszust tartott, de szervezkedés külső papirosformáin, egy sereg meddő szónoklaton kívül semmi egyéb gyümölcse nincsen. A szellemi munkások francia szövetsége 1923-ban tartott párizsi kongresszusán azt kívánta, hogy Párizs új épületeiben bizonyos számú műtermet kell a művészek rendelkezésére ingyen bocsátani;