Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - A szellemi munka válsága. Dr. Kornis Gyula választmányi tag előadása

iS KORNIS GYULA 1923-ban a középiskolai reform életbeléptetése alkalmával, amikor új középiskolai tipust állított fel: az Aufbauschule-t. Ennek az a célja, hogy olyan tanulók, akik csak az elemi iskola nyolc osztályát végezték el, megrövidített tanfolyamon szerezhessék meg a középiskolai műveltséget és az érettségi bizonyítványt, mely az egyetemre való felvételhez szükséges. így a munkásosztály gyermekei is, akiknek a sors nem engedte meg a középiskolába járást, utólag is hozzájuthatnak a magasabbrendű műveltséghez s ezen keresztül a szellemi pályákhoz. Egyébként régi idő óta Európa valamennyi országában a különbözeti vizsgálatok lehetővé tették az alsóbbfokú iskolát végzett tehetséges tanulóknak a középiskolába való jutást. A középiskola világszerte demokratizálódik: mind nagyobb tömegek szállják meg, mert a középiskolai műveltség belépőjegy a társadalom értelmiségi osztályába, melynek a munkásság előtt is megvan a maga öntudatlan presztízse, másrészt a középiskolán át vezet az út az egyetemre és a többi főiskolákra, ahol a szellemi pályákra való felsőbb tanulmányok végezhetők. Az egyetemi-főiskolai tanulók száma párhuzamosan emelkedik a középiskolai tanulók számával: a középiskolák demokratizálódását nyomon követi az egyetemek demokratizálódása. Franciaországban 1909-ben 40.767, 1923-ban 50.906, 1928-ban 64.531 a főiskolai tanulók száma. Olaszországban 1910-ben 23.189, ellenben 1927-ben már 37.175. Még jobban kidomborodik a szellemi pályákra való tódulás Németország főiskolai tanulóinak statisztikájában : 1911-ben 55.118 a számuk ; a mai kisebb területen 1928-ban 83.322 (a külföldiek száma azonos maradt, 4700, ill. 4900). Amíg Németországban 1911-ben 2464 nőhallgató volt, 1928-ban már 12.052. Hazánkban a szellemi pályákra való gyorsütemű irányulást csak néhány adattal világítom meg. Először azért, hogy a középiskola és az egyetem (főiskola) párhuzamos quantitativ fejlődése elénk táruljon, az érettségizettek számadatait bocsátom előre. Nagy-Magyarországon 1901-ben 4540 tanuló tett érettségi vizsgálatot, 1910-ben már 7381 tanuló. Csonka-Magyarországon 1928-ban majdnem ugyanennyi : 7196. Az egyetemi tanulók száma ugyanilyen arányt mutat. 1910-ben Nagy-Magyarországon 13.814 egyetemi-főiskolai hallgató iratkozott be, húsz évvel később (1929) a mai Csonka-Magyarországon ugyanennyi: 13.880. Csodálatos szerte a világon a szellemi pályákra való fölfelétörés, a kultur-aszcendizmus hajtóereje ! A fiatalságnak több mint a felére az egyetemen a kettős hivatás tragikuma vár : tanulmányait kell végeznie s emellett életének fenntartását is biztosítania. Jellemző pl., hogy 1923-ban a német egyetemeken a tanulók 52-8%-a, a technikai főiskolákon 67-4%-a, egyéb főiskolákon 7i-5%-a kénytelen volt tanul-