Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - A szellemi munka válsága. Dr. Kornis Gyula választmányi tag előadása

A SZELLEMI MUNKA VÁLSÁGA 11 Mind a nagytőke, mind a fizikai munkásság nemzetköziségre és világpolgárságra hajlik : amint a nagy kapitalizmusnak megvan a maga arany-internacionáléja, éppúgy a proletariátusnak a maga munkás-internacionáléja : a nemzeti gondolat és érzés vagy egyegyáltalán hiányzik belőlük, vagy legalább is mélyen megfogyatkozott. Ellenben a szellemi munkások általában szívósan ragaszkodnak a nemzeti eszméhez s az ebből folyó történeti hagyományokhoz és aspirációkhoz. A nemzet történeti öntudatának a szellemi munkások a leghívebb letéteményesei. Miért? Mert mély összefüggés van a nemzet és a szellem benső lényege között. Az, ami a nemzetet nemzetté avatja, elsősorban nem a faji-biológiai közös eredet (hisz a legtöbb kultúrnemzet egészen kevertvérű), hanem a történetileg kialakult lelki közösség, egyforma szellemi habitus és életforma, közös értékfelfogás és világlátás, a gondolkodásnak és érzésnek, a kultúrának nagyjában azonos lelki struktúrája. A nemzet szellemi princípium. A szellem munkásai elsősorban a nemzeti kultúra munkásai. A sajátos nemzeti lélek, mely a többi nemzet kollektív lelkétől megkülönbözteti, a nyelven kívül a jogrendszerben, alkotmányban, irodalomban, művészetben, iskolarendszerben, szokásokban, a vallás külön színezetében, a történeti tudatban nyilvánul meg. A szellemi munkások pedig túlnyomóan éppen ezeknek a lelki képződményeknek őrei, formálói vagy továbbfejlesztői a folytonosságban ható történeti erők irányában. S éppen ebben áll döntő jelentőségük a nemzet organizmusában. Az a nemzet, amelynek jogászai és tisztviselői nemzetközi jogi fantomok után futnak s a kozmopolitizmusért rajonganak a maguk nemzetének érdekei ellen; amelynek tanítói-tanárai a nemzet hagyományait kigúnyolva és megvetve, alakítják a felserdülő nemzedék lelkét ; amelynek költői, írói és művészei a nemzet múltjával, történetileg kikristályosodott értékérzésével és eszményeivel szakítva, egyoldalúan az egyetemes emberi légnemű ideálj ának kultuszát űzik : az a nemzet megszűnik mint külön nemzet élni, önmaga ássa meg sírját. Lehet ország, de már nem nemzet. A szellemi munkások túlnyomó serege minden izében a nemzeti kultúrához s a nemzet politikai önállóságához van kötve: éneikül munkájának is végeszakad, vele él vagy hal. Addig van munkája, míg a nemzeti kultúra épületén dolgozhatik. Amikor országunk területe majdnem egynegyedére csonkult, az elszakított s idegen nemzeti kultúra jármába kényszerült területeken a magyar szellemi munkások ezrei egyszerre kenyér nélkül maradtak, mert az anyanemzetnek elszakított tagjai leszáradtak. A magyar közigazgatás és állami üzemek (posta, vasút) tisztviselőit elűzték ; a magyar bírák és tanítók-tanárok földönfutókká lettek ; az ügyvéd, ha nem tudta az új ország nyelvét, becsukhatta irodáját ; az újságíró sutbavethette tollát ; a színész kezébe vehette a vándorbotot ; a