Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - A szellemi munka válsága. Dr. Kornis Gyula választmányi tag előadása

12 KORNIS GYULA magántisztviselő, minthogy a pénztárintézeteket, gyárakat s egyéb gazdasági szervezeteket az új hatalom egyszerre vagy fokozatosan nacionalizálta, kenyér nélkül maradt. Ez a szomorú kép szemlélteti a legkézzelfoghatóbban, hogyan függ össze a szellemi munkások sorsa és érdeke a nacionalizmussal. Elsősorban a szellem munkásainak csenghet fülébe a költő szava : «Itt élned, halnod kell». Bár a fizikai munkás sorsa is túlnyomóan a hazai föld rögéhez van kötve, mégis munkájának természete sokkal nagyobb lehetőséget ad arra, hogy idegen világban, az anyanemzettől távol vagy elszakítva is megkeresse a kenyerét : az eke, a gép, a kalapács, a fűrész, a bánya lényegében mindenütt ugyanaz. A fizikai munka nemzetközibb természetű, mint a szellemi munka legtöbb faja. A fizikai munka bizonyos mértékig megengedi a kivándorlást vagy legalább is a ((fecskerendszert)) : ha a sárvári selyemgyár gépei nem kattognak, magyar munkásai százszámra Lyonba vándorolnak s az ottani selyemgyárakban ugyanolyan típusú gépeken dolgoznak. De lehet-e hasonlóan exportálni bírákat, ügyvédeket, tanítókat, szolgabírákat, miniszteri tanácsosokat, vasúti vagy postatisztviselőket, színészeket? Legfeljebb a tudomány, a művészet és a technika bizonyos ágainak emberei vándorolhatnak, mint a fecskék melegebb tájakra, ahol még ezek a hivatások nincsenek telítve szellemi munkásokkal. De akkor is legtöbbjük lelkében elpattan valami: nemzeti érzésük, a hazai tradíciók ereje haza sóvárogtatja őket. Az a szellemi munkás is, akinek hivatástartalma nemzetközi, az idegen talajban gyökértelennek érzi magát. A nemzet történeti hivatásérzése és missziótudata elsősorban szellemi munkásaiban él: ezekben csapódik le és sűrűsödik össze az egyes nemzedékeken keresztül a nemzet szellemi-erkölcsi hagyománytőkéje és önálló politikai életakarata. Hogy ez valóban így van, azt legjobban abban a negatív reliefben szemlélhetjük, melyet a hazánktól elszakított területek társadalmi állapota tár elénk. Az új hatalmak a magyarságot elsősorban megmaradt és jövendő szellemi munkásaitól, az értelmiségtől, a középosztálytól, ennek szellemi kultúrájától törekszenek minden eszközzel megfosztani, mert jól tudják, hogy ebben él a leghatékonyabban a történeti Magyarországnak tudata, érzése és akarása. A szellemi munkások alkotják ugyanis egy nemzet idegrendszerét, agyvelejét, vezető rétegét, tudatos hatóerejét ; bennük lüktet és feszül a nemzet sajátos étosza, szellemi ereje és soha le nem mondó tudatos történeti aspirációja.