Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - A szellemi munka válsága. Dr. Kornis Gyula választmányi tag előadása

ÍO KORNIS GYULA közül is sem az egészen nincstelenek hideg és sivár világa, sem a nagyon gazdagok elpuhító bősége teremti meg a kultúrát, hanem a kettő közé eső középrendnek műveltségi öve, melyben a szellemi értékek kultusza hagyományszerű s az új nemzedékeknek folyton továbbösztönző indítékul szolgál. A középosztály éppen azért, mert főkép szellemi munkásokból áll, a haladást nem keresi egyedül az anyagi jólét fokozásában, mint ahogyan a szervezett fizikai munkásság történelmi materializmusának marxi dogmatikája vagy a plutokrácia midási életbölcsesége, hanem a szellemi-erkölcsi értékek lehető megvalósításában. (L. Mi a középosztály? c .tanulmányomat: Kultúra és Politika 1927. 183. 1.) A szellemi munkás, mert szellemi munkás, a társadalom ideális szellemi javainak hordozója, védelmezője és fejlesztője. Ebből folyik világnézeti és nemzeti jelentősége. Az ipari proletariátusnak ösztönös agitációval tudatossá is emelt világfelfogása a marxi ideológia alapján a metafizikában a materializmus : csak anyag van, a szellem ennek jelentéktelen függvénye ; az etikában egyoldalú utilitarizmus : legfőbb érték a gazdasági érték, a hasznosság; történetfilozófiája is ezen épül fel: az emberiség egész élete csak a gazdasági érték körül forgó küzdelem, melyben a szellemi javak (vallás, erkölcs, művészet) csak a gazdasági viszonyok reflexei. Ebből a világfelfogásból radikális társadalmi értékfelfogás és forradalmi politika következik : ki kell fordítani a társadalmat történeti sarkaiból, egészen új világot kell teremteni a proletariátus egyeduralmával. Ennek a világfelfogásnak megvalósítási kísérletét a világtörténelem nagy laboratóriumában már majdnem másfélévtized óta Szovjet-Oroszország példája tragikus plaszticitással szemlélteti. Ezzel szemben a szellemi munkások világszemlélete, bár a szétkülönültebb és egyénibb lelkiségnek megfelelően távolról sem homogén s a radikális gondolatirányoknak is tág teret enged, általában mégis tipikusan konzervatív-történeti tartalmú. A szellemi munkás tevékenysége természeténél fogva inkább hajlik az idealizmusra : a metafizika terén általában hisz a szellem önállóságában és felsőbbrendűségében ; az értékelméleti szubjektivizmussal szemben mélyen meg van győződve az igaz, jó, szép és isteni örök értékeinek kötelező erejéről, mint az emberi kultúra és történeti haladás normatív alapjairól; tipikus politikai értékfelfogása, gondolkodásmódja és érzülete viszonylag konzervatív : a mérsékelt haladás híve, aki még az új követelményeket is a történeti fejlődés folytonosságába iparkodik beágyazni s nem lökésszerűen, a múlttal gyökeresen szakítva, tűzzel-vassal megvalósítani. Középhelyet foglal el az arisztokráciának merev maradisága és a proletariátusnak minden eddigi életformát szétzúzó nihilizmusa között.