Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - A szellemi munka válsága. Dr. Kornis Gyula választmányi tag előadása

6 KORNIS GYULA társadalmi forradalom mindenütt kiélezte a «kézimunkás» és a «fejmunkás» ellentétét s devalválni iparkodott a szellemi munka fölényét. Sőt az egyenlőségi düh a qualifikált, tanult vezető szakmunkást is, akinek munkaereje már szellemi tőkét képviselt, uniformizálni törekedett a többi tucatmunkással. Ez a mozgalom megfeledkezik arról, hogy a szellemi munkát tárgyának értéke avatja magasabbrendűvé : csakis a szellem formálja az anyagot, irányítja a testi munkát, csakis a szellemi munka az első és éltető forrása a kultúra és gazdaságitechnikai élet haladásának. A testi munka csak azt hajtja végre, amit a szellem kitalált és úgy hajtja végre sikerrel, ahogyan a szellem a legalkalmasabb módot megállapítja. A testi és szellemi munka az emberi tevékenységnek csak két oldala : a testi munkának szüksége van szellemre, mely irányítja s a szellemnek szüksége van testi munkára, hogy gondolatát megvalósítsa. Az anyag formátlan marad gondolat nélkül; s a gondolat üres marad az anyagban való kidolgozás nélkül. Az emberi kultúra haladása nem a testi és szellemi munka ellentétén, hanem éppen válhatatlan egységén, összhangján és egyensúlyán épül fel. Mindkettő értékes és szükséges a maga nemében : a szellemi munkának elsősége és vezető ereje azonban soha, míg emberi kultúra és erőkifejtés van, el nem homályosulhat. E ponton a platonizmus örökérvényű marad : a szellem, a nous teremti meg a modellt, az ideát, melyet a fizikai erő csak megvalósít és sokszoroz. A munkának többfajta lelki indítéka van. Az egyik az élet fenntartásának és kifejtésének, a megélhetésnek motívuma. A fizikai munkának legtöbbször ez a forrása : a testi munka többnyire bérmunka. A szellemi munkát az antik világ egészen nobile officiumnak tekintette ; mélyen megvetette azt a szellemi munkát, mely kereset forrása. Ezért nézték le a pénzért tanító szofista rétorokat, mint eszmekereskedőket, gondolathandlékat. Sokrates nemes alakja messze kimagaslott erkölcsileg a szofisták közül, mert nem fogadott el pénzt tanításáért. Amikor az újkorban a szellemi munka is kenyérkereső hivatássá válik, akkor is megmaradt az antik felfogás csökevénye a szellemi munka ellenértékét jelentő honorárium (tiszteletdíj) szóban a fizikai munkát megfizető bérrel szemben. A platóni vagy aristotelesi etikával szemben ma egészen természetes, hogy a szellemi munkás is munkája jövedelméből él. A munka másik nagy ösztönszerű indítéka az ember veleszületett tevékenységi vágya. Minden igazi munka értéktárgyakat teremt, tehát már eleve bizonyos értékek igenléséből, megvalósításuk vágyából fakad. A teremtő szellemi munka legfőbb forrása az alkotás vágya, a tárgy szeretete, sőt szerelme, a platóni Eros. A tudós az igazság, a művész a szépség, az erkölcsi vagy szociális reformátor a jóság értékét iparkodik megragadni s látható formába önteni, míg a vallásos