Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 1-3. szám - JOG ÉS ÁLLAM

Jog és állam. 27 kell vetnie magát annak a maximának, hogy nem szabad több okot felvenni, mint amennyi szükséges a jelenségek megmagyarázására. A szuverén állam akaratának teremtményét nemzetközivé tenni annyi, mint a fikció Pelionját az igazolhatatlan feltételezés Ossájára feltornyozni a tűrhetetlenség mértékéig. De itt sem érnek még véget annak a jogásznak a nehézségei, aki kitart amellett, hogy a nemzetközi jog pusztán az államok akarata nemzetközi téren. A nemzetközi választottbíráskodás gyakorlatának egész története nem egyéb, mint olyan nemzetközi jogszabályokat alkalmazó bíróságoknak az elfogadása, amelyeknek forrása az állam akaratában még a fikció legvadabb használata árán is felfedezhetetlen. Olyan kifejezések, amelyek megkívánják, hogy valamely döntés az „igazságosság elveinek" vagy a „méltányosság tekinteteinek" megfelelően vagy ismét „a jog iránti tisztelet alapján" hozassék meg, mindannyian világosan arra mutatnak, hogy a jog eszméje, nemzetközi célokra, kívül és nem belül fekszik az állam akaratán. Az Állandó Nemzetközi Bíróság statútumát sem olvashatja senki a nélkül, hogy ne látná annak azt az alapvető feltevését, amely szerint egy meghatározott szabálynak hiánya nem jelenti szükségképen az ügy elbírálásának visszautasítását. A Törvényszék dolga nem az, hogy hatáskörét leszállítsa, ahol az államok akarata felfedezhetetlen, hanem hogy alkalmazható szabályt alkosson olyan különféle forrásoknak a felhasználásával, amelyeket érvényeseknek egyedül olyan objektív normák feltételezése mellett tekinthetünk, amelyek az egyes államok feletti nemzetközi jogrend érdekében levont legtágabb jellegű következtetéseket is szankcionálják.8 Azt a felfogást sem szükséges elfogadnunk, hogy a nemzetközi jog alanyai csak államok lehetnek. A háború utáni világ tele van szórva olyan szervezetekkel, amelyek határozottan nem államok, de ugyanolyan határozottan nemzetközi jogalanyok. Avult felfogás ez, amely a formális jogászat előfeltevéseiből és nem a nemzetközi élet tényeiből következik. A nemzetközi jognak foglalkoznia kell a Nemzetek Szövetségének, a nemzetközi unióknak, a Brit „Commonwealth of Nations" tagjainak, kalózoknak, hadviselő félként elismert lázadóknak jogaival és kötelességeivel, akik közül egy sem bírja az államiság alaki ismertetőjegyeit. Semmikép sem elképzelhetetlen, hogy a jövőben látni fogunk nemzetközi státussal bírónak elismert egyéneket, akiknek pl. megvan a képességük arra, hogy nemzetközi törvényszék előtt pereljék azt az államot, amely jogsértést követ el velük szemben. A nemzetközi jog elmé8 V. ö. Lauterpachí, i. m. 215. skv. 1.