Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 1-3. szám - JOG ÉS ÁLLAM

28 H. J. Laski letileg épúgy róhat jogokat és kötelességeket emberekre, mint államokra; a jelenlegi elgondolás nem bennrejlő természetéből, hanem csak abból az eljárási módból ered, amely szerint alapjait kialakították. Mert egyforma alappal kívánhatunk olyan nemzetközi közösséget, melynek joga olyan jellegű, hogy minden nemzetközileg cselekvő személyeknek jogalanyiságát követeli, vagy az államoknak oly társaságát, amelyben az államokon kívül egyetlen személy sem ismertetik el jogok és kötelességek alanyául. A jelenlegi rendszer olyan történeti kategóriáknak a gyűjteménye, amelyeket a tények egy adott tömegének magyarázatára találtak ki. Semmivel sem érvényesebb az összes tényekre, amelyekkel találkozunk, vagy az összes szükségletekre, amelyekkel szembe kell néznünk, mint az euklidesi geometria a geometria egész univerzumára. Ezen a ponton azonban tovább is mehetünk. A nemzetközi jog az államnak mint jogi személyiségnek eszméjén épül fel, amelynek akarata összes alattvalóínak külön akaratából összetett akaratot testesít meg. Már most az államnak ez a szemlélete csak képleges, hiszen az állam csak személyeken keresztül képes cselekedni. Ha egy politikailag állammá szervezett közösséget veszünk szemügyre, ennek az államnak az akarata annak a személynek vagy személyeknek az akarata, kik nevében cselekedhetnek. Nem áll fenn abban egyetlen akarat más értelemben, mint a bizonyos személyeket megillető, és nem más személyeket megillető, jogi képesség értelmében. Egy olyan nemzetközi közösség szemszögéből, amelynek dolga a jognak, mint a saját alaptermészete bennrejlő kifejezésének, fenntartása, az állam akaratának egybe kell esnie e jog akarásával; egy azzal ellentétes akarat semmiféle érvényes értelemben sem legális. Mert ez az államnak azt a jogát jelentené, hogy a jog hiányát akarja, hogy felborítsa a jogi vonatkozásoknak azt a rendszerét, melybe szükségképen maga is bele van foglalva annál a ténynél fogva, hogy állam. Ebből a szemszögből szükségszerű az a következtetés, hogy a legális elsőbbség a szabályoknak azt a tömegét illeti meg, amelyek a nemzetközi jogot alkotják, és hogy minden más társadalom szabályainak kisebb a jelentősége ezeknél. Másszóval, az államot kötelezik azok a szabályok, amelyeket annak a nemzetközi közösségnek a magasabb szabályai alapján alkot, amelyhez tartozik. Alkotásukra és megsemmisítésükre semmivel sem képesebb, mint az egyén az állam jogának alkotására vagy megsemmisítésére, amelynek alattvalója. Az állam személyisége úgyszólván következtetés abból a tényből, hogy a nemzetközi közösség része. Egy módja a jogi képesség bizonyos személyekre való átvitelének egy jogi természetű közösségen belül oly célból, hogy képesek legyenek szabályokat formulázni, amelyeknek azon-