Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 1-3. szám - JOG ÉS ÁLLAM

26 H. J. Laski gatólagos elfogadásának vehető, nem egyéb, mint egy rendkívül kevéssé épületes fikció bevezetése. A tényeket egészen másként kell megmagyarázni. Ami előttünk áll az olyan értelemben egyenlő államoknak a rendszere, hogy mindegyiknek azonos joga van a jog megvédésére. Ez a helyzet bennrejlik a szuverenitás fogalmában, mert mihelyt a szuverenitás forog kérdésben, többé logikusan nem lehet felsőbbről és alsóbbról beszélni. De a jog egyenlő védelmezésére való igény nyilvánvalóan összeférhetetlen a jognak mint puszta alanyi államjognak az eszméjével, amelyet mindegyik állam ráró a többiekre, ha akarja vagy képes rá. A jog itt az államfeletti elveknek tárgyilagosan fennálló mennyiségét kell, hogy jelentse, amelyek olyan kötelezettségeket rónak az államokra, hogy azoknak nincs más választásuk, mint elfogadni őket. Már az elismertetés szükségének puszta ténye maga is azt jelenti, hogy az államok a nemzetközi téren nem alkothatnak vagy törölhetnek el jogot tetszésük szerint. De a jog alkotásának és eltörlésének hatalma az, amit a formális jogászat szuverénitáson ért, és ha ez a hatalom hiányzik az államokból, nem állítható, hogy szuverének. Vagy vegyünk egy olyan doktrínát, mint a pacta sunt servanda híres maximája. A szuverenitás klasszikus elmélete azt mondja, hogy ez a szabály kötelező, mert az államok tiszteletben akarják tartani, és hogy egyformán szabadságukban áll az is, hogy visszautasítsák annak tiszteletbentartását, ha nekik úgy tetszik. Ha azt kérdezzük, vájjon miért akarják ezt a maxímát az államok jogként követni, azt felelik, hogy ez azért van, mert minden más álláspont nehézségekkel járna. De ez olyan magyarázat, amelyet a formális jogászainak nem volna szabad magáévá tenni. Csak azt mondhatja, hogy a szabály az őt elfogadó akarattól vagy az elfogadására indító okoktól függetlenül kötelező. Az akarat tényleg bennrejlő természténél fogva kötelez. A jogi rendnek tárgyi normája az, amelyet posztulálni kell, mint olyan normát, amely minden államnak az alapja és amely minden államot ellát azokkal az elvekkel, amelyek mellett életét éli. Ha az állam megsérti a szabályt, ez semmivel sem fosztja meg jobban érvényességétől, mint a gyilkosság elleni törvényt valamely gyilkosság elkövetése. Minden más hypothesis, mint Bluntschli már régen látta, a nemzetközi jogot nemcsak a szerződésnek egy alsóbbrendű nemévé tenné, hanem olyanná, amelyben soha egyezmény nem volt kötelező, mihelyt egy állam mást gondolt és ahol, mint Bluntschli mondta, egy változás az állam akaratában változást teremtett a jogban is. Ez a felfogás lehetetlen ellenmondásokra, vezet. A jogászainak, nem kevésbbé mint más tudományoknak, alá