Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 1-3. szám - JOG ÉS ÁLLAM

Jog és állam. 25 nek a felfogásnak egyik kiváló képviselője kiemelte,6 annak logikája azt követeli, hogy a jó és rossz az eredményes erőszak függvényei, és a háborús győzelem a nemzetközi vitának igazi bírája. Az állam igényének ezt a felfogását a nemzetközi téren pontosan ugyanazon az alapon utasítom vissza, mint a helyhatósági téren. A szuverén állam nemzetközi vonatkozásokban a döntéseket megalkotó személyeknek egy tömege. Megvan a legális joguk azoknak a döntéseknek a meghozatalára, de semmit sem ismerünk vagy ismerhetünk a priori a döntések erkölcsi minőségét illetően, mielőtt értesülnénk tartalmukról. Hogy egy állam utasítja vissza az általa aláírt szerződésnek teljesítését, semmivel sem teszi érvényesebbé kötelezettsége vállalásának visszautasítását, mint amilyen ama szerződés teljesítésének a visszautasítása, amelyet a kereskedő szabadon kötött meg. Ha egy állam háborút indít kihívás nélkül, ez nem teszi a háborút igazságosabbá, mintha egy ember nem provokált gyilkosságot követ el. Egy legyőzött államra akarata ellenére rá kényszerített szerződés nem jogosabb annál a szerződésnél, amelyet erővel kényszerítettek rá a felek egyikére. A jog helyessége vagy helytelensége független a felektől vagy azok hatalmától. A jog anyagának funkciója az: ítélet arról, amit valamely elhatározás ténylegesen elérni akar. Nem logikusabb megengedni, hogy egy állam a saját jogát alkossa is és azután megítélje annak érvényeségét, mint megengedni a magánembernek, hogy bíró legyen a saját ügyében. A jognak objektívnek kell lennie az államra nézve a nemzetközi téren ugyanúgy, amint objektív az egyénre nézve a municipális téren. Megfelelő nemzetközi viszonyok lehetetlenek akkor, ha vita esetében a jog pusztán az erősebb törvényét jelenti, mert ez pontosan a jog elválasztása az igazságosságtól, ami annak a célnak a teljes meghiúsulását jelenti, amelynek szolgálatába a jogot állítják. Azt sem lehet mondani, hogy a nemzetközi jog az államok szuverén akaratában bírná a maga szankcióját. Az új állam elismerését nem követi ennek az államnak oly értelmű nyilatkozata, hogy ő elfogadja a nemeztközí jog szabályait, de az új államnak nem is áll módjában válogatni azok között. Azzal érvelni, mint Oppenheim teszi,7 hogy az elismerés kérése, pl. a kommunista Oroszország részéről, a nemzetközi jog kötelező erejének hall6 E. Kauffmann, Das Wesen des Völkerrechts. 7 L. mindezt bámulatraméltóan kifejtve Lauterpacht-nál Priváté Law Analogues in International Law, II. fej. Nem hangsúlyozhatom eléggé adósságomat ezzel a ragyogó monográfiával szemben, mely a legjelentékenyebb brit teljesítmény a háború utáni nemzetközi jogban.