Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 1-3. szám - JOG ÉS ÁLLAM

Jog és állam. 23 nyos funkciók ellátására van rendelve. Nem képes belátni, hogy azoknak a funkcióknak a jellege maga után vonná a szuverenitás jogát. Mert a reálizmusa annak belátására kényszeríti, hogy ez nem egyéb, mint korlátlan tekintélynek rábízása közönséges és tévedő emberekre. Nincsenek olyan garanciák, amelyekkel ennek a tekintélynek igazságos használatát biztosítani lehetne. Következésképen elsőrendűen szükséges, hogy az ilyen tekintély birtokába való jogcímet tagadásba vegyük. A szuverenitásra való jog különben is, nem a szuverenitás kedvéért áll fenn: azokért a célokért létezik, amelyeket a szuverenitásnak szolgálnia kell. A szuverenitáshoz való jognak korrelatívnak kell lennie e célok megvalósításának kötelességével. Ezek a célok, mint mondottam, a maguk összességében a vágyak lehető legnagyobb mértékben való teljesítését jelentik. A szuverenitáshoz való jognak logikai következése tehát az a kötelesség lenne, hoév a szuverén hatalom akként szerveztessék és gyakoroltassék, hogy biztosítsa azoknak a céloknak az elérését, amelyekért fennáll. Azzal érvelni, mint Jellinek és iskolája érvelt, hogy az önkorlátozás elmélete eleget tesz ennek a feltételnek, annyit tesz, mint elvéteni, hogy csakis az önmaga által megkötött akaratot nem lehet objektíve megkötöttnek gondolni; mert az olyan magatartási kötelezettség, amelyet a kötelezett testület tetszése szerint megváltoztathat és mégis sohasem tetszik azt megváltoztatnia, vagy a testületen kivül álló és azt ellenőrző hatalomra utal (amely esetben amaz megszűnik szuverénnek lenni), vagy pedig az emberi személyiségben rejlő olyan elveknek való alárendeltségre, amelynek ilyenformán maga az államakarat is alá van vetve. Ezek a dialektikai hinárosok nem elégítenek ki. Jobb egészen egyszerűen azt mondani, hogy a szuverén állam eszméje ellenkezik a jog eszméjével, ha ezt valamely morális célra vonatkoztatottnak fogjuk fel. Mert minden más elgondolása a jognak saját tetszésén kívül minden egyéb kapcsolatot elvág jog és az ész vagy a jó között; nem lenne képes megmagyarázni, hogy saját választása miért essék épen erre a kapcsolatra. Egy szuverén állam akciója mint olyan kötelez, tekintet nélkül arra, vájjon ez az akció teljesíti-e azt a kötelezettséget, amelyre az állam a maga inherens karakterénél fogva van kötelezve. Az ilyen államnak a karaktere nemcsak a saját képtelenségét kiáltja ki a jó és rossz közötti különbségtételre, hanem az irántuk való pozitív közömbösségét is. A szuverén állam pozitív jogot csinál; nem olyan jogot alkot, amelyben bármely inherens reláció lenne az igazságosságra. Az ilyen pozitív jog