Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 1-3. szám - JOG ÉS ÁLLAM

20 H. J. Laski engedelmességre, ismernünk kell egyrészről az alkotmány jellegét és másrészről azt a célt, amelyre azt a fennforgó esetben felhasználták. Egyetlen olyan elmélet, amely a súlypontot az államról a kormányra törekszik átvinni, sem térhet ki tényleg annak elismerése elől, hogy a hatalommal való visszaélés lehetséges. És egyetlen olyan elmélet, amely a történeti folyamatot a hatalommal való visszaélés feltételeinek felfedezése érdekében vizsgálja, sem elégedhetik meg azzal, hogy az állami akaratnak bennrejlő elsőbbségét bármely más, mint formai értelemben, deklarálja, amíg nem történtek lépések a visszaélés előfeltételeivel szembeni biztosítékok felállítása iránt. Ha pl., amint kifejtettem, az állam minden tagjának egyenlő igénye van a jólétre, akkor olyan feltételek, amelyek történetileg összeférhetetlenek ennek az egyenlő igénynek a megvalósításával, eltávolítandók egyszerűen azért, mert jelenlétük ai állami cselekvés jellegét a közösség valamely különös részlete javára váltja meg s az állam ennek a részletnek eszközévé válna. Eszköze volt a múltban az arisztokráciának, akár a faji, akár a születési arisztokráciának, valamely különös vallásnak, valamely speciális osztálynak. Amikor az állam vállalkozik a társadalmi szükség interpretációjára, ennek az interpretációnak az érvénye igen nagy mértékben azoktól a befolyásoktól függ, amelyeknek azr értelmezők ki vannak téve. Olyan államban pl., amely, mint a modern kapitalista állam, a gazdagok kis és a szegények nagy számára van felosztva, a vagyonnak ez az egyenlőtlen eloszlása kikerülhetetlenül előítéletet vitt bele az állami cselekvés karakterébe. Mutatis mutandis ugyanez áll az olyan közösségre, mint Oroszország. Ott, azok a kívánságok, amelyeket az állam kielégíteni szándékozik, olyan kívánságok, amelyeknek kielégítését a bolsevíki párt hiszi kívánatosnak. Ez a párt a maga felfogását a jóról azonosította a közösség totális jólétével. Interpretációja talán a legmagasabb motívumokból ered, de előítélettel terhelt interpretáció, amely a beleegyezés tényezőjét ignorálja és felteszí, hogy a hatalom mint ilyen jogot teremt. Nem fogadhatom el ezt a felfogást. Egyetértenék abban, ha valamely alkotmány az emberek szükségletein épül fel és úgy működik, hogy folytonosan kielégíti ezeket a szükségleteket, hogy az ilyen alkotmány joggal igényelhet engedelmességet a maga számára. De ez a következő kérdéseket veti fel: a) melyik a jó alkotmány? b) ki dönti el, hogy jó-e? c) és ki dönti el, hogy jól működik-e? Nézetem szerint világos, hogy ezekre a kérdésekre csak az~.