Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - Szabad és kötött környezetformák. (Megjegyzések az egyéni környezet elemeinek meghatározásához)

288 Figyelő ember metafizikai alapstruktúrájának virulens épségét- Elég, ha itt arra utalunk: van egy kör, hová az egyén ép transzcendens vonatkozásában vágyik. Hiába tűz le reá a civilizáció gépkorszaka, hiába ejtik foglyul gazdasági vágyai, szükségletei, hiába halmozzák el iskoláiban ismeretek tömegével, hiába válik dominánssá a pozitív tudományosság, megmarad benne táplálékot és ezzel milieut keresve oly, tévesen irracionálisnak mondott valami, ami legmélyében nem rendszer, tehát nem is lehet ideológia, — bár kiki annak hiszi és mondja — hanem fölötte van a szabályos clara et distincta cognitionak, s formulázhatóságnak, tartalom, melyet, egyelőre, azt hisszük, lehet hiperideológiai tényezőnek mondanunk. Nem feladatunk e téren arra tüzetesen kitérni, minő pontos része ez a mai életnek, minő élő része a mai társadalmi környezetnek. A szociológia e ponton, még rövid utalásban is, tartozik annyival, hogy felismerje a rendszeres látás kötelezettségének gyakorlati értékét; lehetetlen, hogy a társadalom elemzője a specíalizmus jogán úgy ábrázolja az életet, hogy abból az egész, a harmónia s a lényeg eltűnjék. A szociológus még a részletnél is tartozik szem előtt tartani, mivel tartozik a sub specie totalítatis szempontjának. Az egyéni környezet elemzésében sem kiindulni, sem megállani nem lehet azon a ponton, amelyet említett szerző alapul vett. Erre a kezdeményezésre azonban nem lehet borítani a feledés fátyolát. Végre is nagyarányú individualizmus fejlődött ki a modern társadalom keretében s tudnunk kell, melyek azok a társas környezetelemek, melyek az egyén szociális támaszát szolgáltatják, s lekötöttségét jelentik. Tudnunk kell azt is, hogy minő arányban lehet ama speciális erőforrásokat igénybevenni. Tudnunk kell, hogy különböző környezetelemek mikép kombinálhatók egy-egy domináns köré. Tudnunk kell, hogy ennek vagy annak a — közeli vagy távoli — környezetelemnek minő az átlagos kötőereje. A mai társadalomban mindez megoldatlan káosz. A kötőerő csekély. Szükséges az elemzés, úgy a természetes, mint a mesterséges milieukre vonatkozólag. Ezért hivtuk fel a figyelmet a problémára. A modern társadalmi milieuk nagyarányú zürzavarosságot mutatnak. Ha távoli cél is, közelítenünk kell egy össz-milieu harmonikus felépitettségéhez. Mert nem minden índividuálizmus romboló, csak az, amely töredékesen, diszharmonikusan fejlett egyén aránytalan súlyát jelenti. Dékány István