Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - ELTŰNŐDÉS A MULT EMLÉKEIN

Figyelő 289 ELTŰNŐDÉS A MULT EMLÉKEIN. Ha muzeumokban járunk, amit rendesen idegen országokban s idegen városokban szoktunk megtenni, majdnem az az érzés vesz rajtunk erőt, mintha az emberek, a múltnak emberei azért éltek volna, azért dolgoztak volna, hogy életük eredménye, működésük gyümölcse felhalmoztassék ilyen a mult müveit őrző és megőrző muzeumokban. De ha megkérdeznők az emberektől, ha megkérdeznők akár jó magunktól is, hogy mi célból élünk, hogy mi célt szolgál életünk és minden élettevékenységünk, akkor bizony aligha azt feleinők, hogy azért élünk s az az életünk célja, hogy élettevékenységünk gyümölcse felhalmoztassék muzeumokban, amiket idegen és nekünk közömbös emberek egyszer valamikor, — talán éppen mint turista-látványosságot megcsodálnak, A mi életünk és életművünk, ha másnak nem is, de önmagunknak valami szent és nagy dolog — és bántó léhaságot érzünk abban, ha valaki ebben a szent és nagy dologban csak látványosságot lát. Valaki, akinek éles szeme sok mindent tisztán és világosan meglátott, figyelmeztet bennünket arra, hogy turisták kedvtelésből minő bántó és groteszk látványt nyújtanak a piramisokon és a piramisokban. Nincsen valami túlságosan nagy önérzetre szükségünk ahhoz, hogy életünk művét — ne akarjuk turista-látványnak tudni. Ha e között a lehetőség, azaz: a turista-látványosság és a semmi között kellene választanunk, úgy habozás nélkül azt választanok, hogy igenis minden élettevékenységünk s annak emléke is merüljön alá a semmibe, ahová talán mi magunk is amúgy is alámerülünk. Általában: ha arra gondolunk, hogy mink magunk végleg megsemmisülhetünk, bizony semmi vigaszt sem nyújt nekünk az az egészen kétes értékű bizonyosság, hogy alkotásaink, — emberi szemmel nézve: akár nagyon nagy értékű alkotásaink is túlélnek bennünket, mondjuk olyképpen, hogy belekerülnek valamely múzeumba látványosságnak. Valójában egész valónk tiltakozik ez ellen a látványosság-theoria ellen. A mi életünk sokkal komolyabb, bensőségesebb, semhogy látványosság akarna lenni — s életünk sommája, élettevékenységünk által létesített életművünk, ami némileg dacolni látszik az idővel és az elmúlással, — sokkal komolyabb és szentebb dolog, semhogy a kirakat és a látványosság céljait szolgálja. Egészen sajátságos dolog az emberek érdeklődése a muzeumok iránt, illetőleg azok iránt a dolgok iránt, amiket a muzeumokban látni lehet. Mindenki, aki a kultúr-világ nagyvárosait járja, másokon is és önmagán is tapasztalhatja, hogy különösen idegenben mennyire érdeklődnek az emberek olyan dolgok iránt, amik rendszerint egyáltalában nem érintik érdeküket és amik rendszerint egyáltalában nem es-