Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - Szabad és kötött környezetformák. (Megjegyzések az egyéni környezet elemeinek meghatározásához)

Figyelő 287 különnemű egyesülések5 stb., amelyek mind készen várják a tömegek szabad csatlakozását- Ezek a különleges munkafegyelem alól felszabaduló tömegek itt élik le életük egy, kedvelt és egyéni részletét, kiki hajlama szerint. Ezek a különösen modern időkre jellemző környezetelemek nevezhetők összefoglalólag „speciális vonzódási köröknek". E fogalom természetesen még differenciálandó. Mindezek szerint az egyénre ható életkörök háromféle alapúak: 1. születési körök, azaz természetes kötöttségek (állandóak és alkalmiak), 2. foglalkozási körök, 3. speciális vonzódási körök. A Dunkmann által kiemelt totalitás- és parciális tipus végre is mindenütt komplex-tipusként kapható meg. A mai szociálpolitika megfigyelője tanulságos példákban láthatja maga előtt azt, hogy az egyén kívánságai, érdekei, életproblémái ama különböző irányokban mikép találnak kielégítő megoldásra. A modern tömegek lelkének megfigyelője — last not least — kétségtelenül egyre inkább látható relieffel lát eredményeiben megjelenni még egy jelentős motívumsorozatot, amely a leghatalmasabb alkotóelem a társadalomban, és bár szintén „vonzódási" körnek mondanók, mégsem az individualizmust, s a modern technifikált életet idézi emlékezetünkbe. Ha az előbbiben „egyensúlyozódást" keres a legépiesedett egyén, úgy a következőben valami hasonlót keres, de semmikép nem volna jó ily mechanikai kifejezéssel élnünk, hogy közel férkőzzünk szerepéhez. Ugyanaz a modern tömeglélek, mely a termelő munkában, az üzem levegőjében szinte elmerül, egy benső drámának tanúja: meglevő céljait, ösztöneit, motívumait, mint mindig, rangsorba illeszti, élményeiben alacsonyabb, vagy magasabbrendűségét vesz észre s önkéntelenül vonzódik a ,,magasabbrendű", avagy az „általánosabb" felé. Nem véletlen az, hogy a mai irodalom gyakran, sőt kelleténél gyakrabban utal a mai egyén „világnézeti" szükségleteire. De itt éppen a termelési, gazdasági racionalizmussal ellentétes tényezőre utalunk, oly valamire, amire figyelemreméltó beállításban a francia szociológusok közül P. Bureau mutatott rá6 és „représentation de la vie"-nek nevez el. Nem óhajtunk itt, e futó kritika nyomán, tüzetes rajzot adni a kérdésről. De ha azt látjuk, hogy ott, ahol a könyörtelen gazdasági racionalizmus, a szervező forradalmi láz a templomok és kolostorok dinamitos robbantásáig megy és mégis mélyül a vallásos élet, kénytelenek vagyunk megállapodni: ép a modern racionalitás mögött különös erővel jelenik meg egy örökké új tényező, mely mutatja a mai 5 Nemrég került közforgalomba a hir, hogy egyedül Bécsben 20.000 ily egyesület is játszik szerepet. 8 Introduction á la méthode sociologique. Paris, Bloud, 1926. 137. lk.