Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 1-3. szám - JOG ÉS ÁLLAM

Jog és állam. 17 ilyenek nincsenek szükségképeni kapcsolatban az igazságossággal. Az államnak minden szuverén aktusa, ugyanúgy mint a társadalom bármelyik elemének ítélete, mindig valakinek az aktusa, akár valamely csoporté; eredhet jóakaratból, eredhet rosszakaratból; mint szuverén aktusnak nincsen semmi bennrejlő erénye; minőségét következményeitől nyeri; úgy erkölcsileg, mint politikailag semleges, hacsak nem azoknak a következményeknek az összefüggésében tekintjük. A szuverenitásnak minden olyan elmélete, amely ennél többet akar belőle csinálni, abban a falláciában szenved, amely az államhatalom birtokát azonosítja az általános társadalmi jólét fenntartásával. Hogy ez az egybeesés igazoltan fennáll-e, azt semmikép nem tudhatjuk mindaddig, amíg nem tudjuk, hogy mit tesz az állam a valóságban. Már most, mint említettem, az állam azért van, hogy a szükségletek lehető legnagyobb mennyiségét elégítse ki a közösségben. Az ott található cselekvőségek elkápráztató tömegét oly célból rendezi össze, hogy a közös kielégítésnek legnagyobb mértékét biztosítsa. Jogi tekintélyének ez az igazolása, ez az egyedüli alap, amelyen kényszerítő hatalmat bízunk rá, és nem valamely más csoportjára a közösségben élő személyeknek. Az a kérdés, hogy megfelelően teljesíti-e funkcióját, nyilván nem alkalmas az a priori megválaszolásra. Egyesek azok közül, akik a szuverénitás jogászi elméletének helyet akartak adni a maga formális szféráján túl is, látták ezt. Ezért át akarták vinni az érvelést a szuverén hatalom szervezésének módjára is. Ahhoz, hogy feladatát megfelelően lássa el, nyilván meg kell szervezve lennie erre a célra. Szervezzük tehát így és akkor igényelheti a maga számára azt a tekintélyt, amelyre egyébként nem formálhatna igényt.3 Ez fontos érv és bizonyos részletezéssel kell kifejteni, ha kellőleg akarjuk méltányolni jelentőségét. Minden közösség anynyira komplex természetű, hogy a jog alaki szempontjától eltekintve, nem redukálható egyetlen közös jó egységére. Vannak körében olyan érdekek, amelyek maradandóan ellentétesek, pl. annak a római katholikusnak az érdekei, akinek számára az 1864-i syllabus tételei végső igazságot jelentenek, és azé a marxista kommunistáéi, akinek számára a harmadik internacionálé határozatai képviselik a végső igazságot. Ha sohasem áll fenn a közös jó egysége, a társadalom egyetlen szerve sem tehet többet, minthogy kifejezésre juttat olyan közös jókat, amelyek iránt emberek egyetértenek. Egységeket csinálunk, de sohasem csinálhatjuk meg az egységet. Amit elérünk, az legjobb esetben is nem a szükségle3 Különösen Emerson, i. m. 272. 1. Társadalomtudomány 2