Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - A SZÖVETKEZETI MOZGALOM TÁRSADALOMLÉLEKTANI KÉRDÉSEI

278 Ihrig Károly nélküli józanodást, előkészítheti a gazdasági meggondolás útját. A propaganda feladata a tapasztalatnak ezt a kettős szerepét ügyesen irányítni, arra a tömegek figyelmét felhívni. Amit Sombart a szocializmussal kapcsolatban mond, válaszul arra a kérdésre: hogyan lehet a szociális mozgalom megértéséhez felhasználni a tömegek lélektanát és a tömeglélektant, a mi esetünkben is érvényes: a tömegmozgalom tanulmányozásának eredményeit alkalmaznunk kell a társadalom azon elemeire, melyekből a szövetkezeti mozgalom áll vagy melyekre számít (i. m. II. 175. old.). Ezekkel a rétegekkel kell most foglalkoznunk, hogy ezzel egyszersmind elvégezzük feladatunkat azokra vonatkozólag is, akiket mint az in posse szövetkezeti tábort jelöltünk meg kiindulásunkkor. Kikből áll ez a Wiese-szerinti értelemben vett absztrakt tömeg? Foglalkozásra, műveltségre, világnézetre nézve igen különböző egyénekből: munkások, gazdák, iparosok, tisztviselők, ezek a főtipusok. Mi a közös bennük? Az átlagos válasz rendesen az, hogy valamennyi kisember. Vannak a mozgalomnak theoretikusai is, akik a lényeget kötik ahhoz, hogy a szövetkezetekben kisemberek egyesülnek. Elméletileg ezt a fogalmi jegyet a magam részéről nem fogadom el, mert a szövetkezeti szervezkedés anyaga pontosan véve nem a kisemberekből, hanem azon rétegekből áll, melyeknek helyzete a kapitalista cseregazdaságban hátrányos; ezekben a rétegekben pedig nagyobb gazdasági alanyok is akadnak, akiknek szükségük van a szövetkezet gazdasági támogatására; például jelenleg a nagybirtokosok; vagy bizonyos gazdasági körülmények közt nemcsak a kis-, hanem a nagyjövedelmű fogyasztók is. Tény azonban az, hogy a valóságban a kisemberek a kapitalizmustól általában többet szenvednek, mint a nagyobb gazdasági alanyok és ezért ma a szövetkezeti mozgalom túlnyomólag csakugyan kisemberekből áll és azokra számít. Találóan jellemzi ezeket az elemeket Wiese (i. m. 122. old.): ,,Nemszabadoknak és elnyomottaknak érzik magukat. Ennek túlnyomólag gazdasági okai vannak . . . Az az érzés, hogy az élet valóságos vagy vélt javainak élvezetéből nagyobbrészt ki vannak zárva, kicsinyessé, barátságtalanná és bizalmatlanná teszi őket. Kizsákmányoltaknak érzik magukat anélkül, hogy a társadalom építményének gazdasági összefüggését áttekinteni képesek volnának .. . Gyakran az az érzés emészti őket, hogy ki vannak zsákmányolva és munkájuk gyümölcse részben meg van tőlük vonva. Egyrészükben kialakult a proletár osztályöntudat, más részük azonban megakad valami tompa kisember-öntudatnál. Nagyon jellemző, hogy a legtöbb kisember nem tud másként beszélni, mint panaszoló,