Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - A SZÖVETKEZETI MOZGALOM TÁRSADALOMLÉLEKTANI KÉRDÉSEI

A szövetkezeti mozgalom 279 kissé elkeseredett hangon . . . Minél inkább felülkerekedik bennük a tudat, hogy a széles rétegekhez tartoznak, annál kisebb lesz részvételük a fennálló társadalmi és gazdasági rend fenntartásában. Relatív tulaj donságnélküliségük hajlamossá teszi őket a társadalmi szervezet kollektivisztikus formájára ... a kispolgári elemeknél azzal a félelemmel és bizalmatlansággal, hogy talán az ilyen új rend sem hozná meg nekik az üdvösséget. . ." Talán épen ez az ingadozás kapitalizmus és kollektivizmus közt teszi számukra rokonszenvessé a szövetkezeti rendszert, mely előttük aranyközépútnak látszik. Bizonyos értelemben ez a jellege kétségtelenül meg is van és ezért csak helyes, ha a propaganda ezt a körülményt hangsúlyozza. Mindenesetre, a kisemberek iömege a vázolt jellemvonások folytán sem lesz azonban annyira egységes, hogy ne választanák el őket egymástól a hivatásbeli, foglalkozásbeli különbségek. A közös lelkivilág mellett tehát megvannak a külön érdekek és külön érzelmek is, amivel a mozgalom irányításában szintén számolni kell. Hátra volna még a kérdés, hogy a megismert tömegtényezőket, mint mozgató erőket hogyan kell tudatosan alkalmazni. Ez azonban már nem tartozik szorosan tárgyunkhoz. Annak megállapítása, hogy a tömegmozgalom mely tényezői szerepelnek a szövetkezeti mozgalomban, társadalomlélektani feladat. Azonban azt vizsgálni, milyennek kell lennie a jó szövetkezeti vezetőnek, aki e tényezőkkel bánni tud, mely módszereket kell alkalmaznia, már kívül esik a szociológián, tehát kitűzött feladatunkon is. Anatole Francé említi, hogy a metafizikus számára a világ ^városaival és kertjeivel, változatosságával és mozgalmával nem €gyéb, mint sima felületű gömb délkörökkel. A szociológus is kénytelen a szövetkezeti mozgalmat sok színtől megfosztani. Ebből azonban nem következik, hogy más oldalról ne lehetne benne eszményt látni és hogy nem adhatna nemes tartalmat embermillíók életének. Ez a szemlélet azonban az apostoloknak és nem kutatónak való. De bizonnyal az apostolok is el fogják hinni, hogy az ő működésüket is szilárdabb alapra helyezi, ha tudják, hogy az eletük célját alkotó eszmekörben mennyi az eszmény és mennyi a realitás. Ihrig Károly