Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - A SZÖVETKEZETI MOZGALOM TÁRSADALOMLÉLEKTANI KÉRDÉSEI

A szövetkezeti mozgalom 277 emészthető formákra, körül kell venni illúziókkal, csak így fogják azt a tömegek magukévá tenni. És csakugyan, a szövetkezeti mozgalom története tele is van jelszavakkal. A francia utópistáknál a forradalom hármas jelszava szerepel; Owen az emberi társadalom harmóniáját igéri; a keresztényszocialisták a keresztény elvek uralmát a gazdasági életben; Schultze liberális hangokat penget, Raiffeisen felebaráti szeretetet hirdet; a szocializmusnál a szövetkezet a munka tőkeellenes harcának egyik formációja, Gide viszont le régne du consommateurről, juste prixről beszél. Még leginkább gazdasági érveket hangoztat az amerikai szövetkezetek szótára; ők a piac szabályozásának és befolyásának gondolatát iparkodnak közelebb vinni a taghoz; náluk a rendszeres értékesítés, „orderly marketing" a jelszó; nagyon jellemző, hogy még a közvetítés útjának megrövidítését is jelszószerűen formulázzák: ,,a fogyasztó dollárjából a termelőt több cent illeti". Mennyire kiérezhető az agitációs célzat a dollár és cent szembehelyezésében! Vannak aztán jelszavak, melyekre azt mondhatjuk, hogy szerepük ugyanaz, mint volt a Northcliff-féle propagandáé a háború alatt: az ellenfél megvetendő és gyűlöletes színben való feltüntetése. Idetartozik a fenti amerikai is a dollárral és a centtel. De idetartozik a kizsákmányolásról, a felesleges közvetítőkről, a munkanélküli jövedelmekről stb.-ről szóló egész szótár is. Ugy ezek, mint az előbbiek a tömegeket szuggerálni alkalmas kifejezésmódok és épen ezért nélkülözhetetlen részei a szövetkezeti ideológiának, Szükség van rájuk, igazság is van bennük, de nem szabad a tartalmukat túlbecsülni; nem a lényeg van bennük, nem örökérvényű igazságok szólnak belőlük; csak határozatlan kifejezésmódjai bizonyos homályos képzeteknek, melyeket a tömegekben keltenek. Mint szavaknak is változniok kell korok és országok szerint. Dőre dolog, ha valaki ma ugyanazokkal a szavakkal akarja a szövetkezeti gondolatot népszerűsíteni, amelyekkel valamikor Victor Aímé Huber vagy Raiffeisen operált. Olyan ez, mint a mordály a géppuska korában. De épúgy ügyelni kell, hogy szuggerálás eszközei alkalmazkodjanak a miliőhöz: fajai jellemvonásokhoz, műveltséghez, gazdasági viszonyokhoz és hasonlóképen a propagált szövetkezeti ág természetéhez. Ami végül a tapasztalat tömegtényezői szerepét illeti, ez a szövetkezeti mozgalomban sem jelentéktelen és pedig kettős irányú lehet: általa igazolhatja magát a mozgalom és jelentkezhetnek benne a kapitalizmus hibái és hiányosságai. A tapasztalat lehet az, mely a jelszavak valódi tartalmát megmutatja, az illúziók valótlan részét kiválasztja, tehát előidézheti a fokozatos, a fájdalom-