Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - A SZÖVETKEZETI MOZGALOM TÁRSADALOMLÉLEKTANI KÉRDÉSEI

276 Ihrig Károly stb. teljesen kialakultak és bizonyos időn át virágzottak annyira, hogy a népielken nyomokat hagytak; mert hiszen ezek épúgy gazdasági célú szervezetek, mint a szövetkezetek és a volt céhtagok leszármazóiban élő hagyományok ebből az elemből is kétségtelenül tartalmaznak valamit. Ugyanezekben az államokban a mezőgazdaság is a maga középkori szervezetében sokkal inkább támaszkodott a szövetkezetszerű szervezetekre, mint például nálunk, ahol gazdasági alkotmányunk kiépítésében a nyugati fejlődést a középkorban csak tökéletlenül utánoztuk, ahol sem céhek, sem faluközösségek, sem más hasonló szervezetek oly tisztán és oly nagy számban nem fejlődtek ki, oly szerepet sohasem játszottak, mint Németországban, Angliában, Franciaországban, Svájcban. Bizonyára ez az egyik oka annak, hogy a magyal gazdát, a magyar iparost sokkal fáradságosabb munkával lehet csak megnyerni a szövetkezeti gondolatnak. Le Bon a közvetett tényezőkhöz számítja az időt is. Mi ennek különleges jelentőséget a szövetkezeti nyugalomban nem tulajdonítunk, viszont aláírjuk azt, amit a politikai és társadalmi intézményekre vonatkozólag mond, hogy ,,a tömeglélek huzamosabb befolyásolása" általuk nem érhető el (i. m. 79. old.). Ellenben vele együtt valljuk a szövetkezeti életre vonatkozólag is, hogy ,,a nevelésből, melyben valamely ország fiatalsága részesül, megtudhatjuk, milyen lesz az illető ország jövője" (i. m. 90. old.). Természetesen nem a szövetkezeti nevelésről van itt szó, hanem a nevelésről általában. Amilyen emberanyag kerül ki a nemzeti nevelés kohójából, olyan lesz a tömeglélek. Ha ez a nevelés hangsúlyozza a szövetkezeteknek kedvező talajt jelentő jellemvonásokat és ismereteket, akkor a mozgalom haladása gyorsabb és egészségesebb lesz, mint ha a nevelés kifejezetten individualista irányú. Érdekes volna például az amerikai és japán nevelést, a két nép lelkét, a két ország tömegmozgalmainak lélekrajzát, vagy akár szövetkezeti mozgalmát is összehasonlítani. Áttérve a közvetlenül ható tényezőkre, elsősorban a „képekkel, szavakkal és formákkal" (Le Bon) kell foglalkoznunk. A jelszavaknak a szövetkezeti mozgalomban is megvan a jelentősége. Itt is igaz, hogy „ész és érvek hasztalan küzdenek ellenünk", sőt liogy egészséges hatásuk is gyakran sokkal erősebb, mint az érveké. A szövetkezésnek, mint gazdasági szervezési elvnek tartalma bonyolult valami, még a művelt emberek közül is csak a közgazdaságilag alaposan képzett szakember érti meg. Vagy ki vállalkoznék rá, hogy a tömegeknél propagandát csinál a „szükségletkidégítési elv"-nek? A gondolatot fel kell oldani könnyebben