Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - A SZÖVETKEZETI MOZGALOM TÁRSADALOMLÉLEKTANI KÉRDÉSEI

A szövetkezeti mozgalom 275 Tehát alapjában véve tömegek nézeteinek és meggyőződésének kialakulásáról és kialakításáról van szó. Kérdéseinket már most Le Bon nyomán a következőképen állíthatjuk fel: a) melyek azok a tömeglélektani tényezők, melyeknek a szövetkezeti meggyőződés kialakításában szerepük lehet és b) hogy kell ezekkel a tényezőkkel bánni.1 A tömegek meggyőződését kétféle tényezővel határozzák meg: közvetettek és közvetlenek. A közvetett tényezőké a hosszú előkészítő munka, a közvetleneké a végleges kiformálás, a kirobbantás. Az első közvetett faktor a faj. A mi szempontunkból ez azt a kérdést jelenti, vájjon vannak-e különbségek a fajok közt a szövetkezeti megszervezés szempontjából. Gide azt állítja (Sociétés Coopératives de Consommation), hogy vannak, mert a szláv és germán népek fogékonyabbak, mint a latin fajok. Én ezt a kérdést külön tanulmányban2 statisztikai alapon részletesen vizsgáltam és arra a megállapításra jutottam, hogy ebből a szempontból a fajok közt különbséget tenni nem lehet. Más a helyzet, ha a hagyományt is a faji adottságok közé számítjuk, abban az értelemben, ahogy Le Bon veszi, — inkább szellemesen, mint tudományosan — azt mondva, hogy a hagyomány faji szintézis. Ha valamely népben élnek ősi szövetkezetszerű szervezetek emlékei, ha annak történelmében, korábbi alkotmányában ilyszerű képződmények nagy szerepet játszottak, akkor a modern szövetkezet könnyen nyerhet valamilyen a hagyomány által szankcionált színezetet, könnyen úgy tűnhetik fel, mint az illető faj teremtőerejének, nemzeti géniuszának sajátlagos alkotása. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a szövetkezeti eszmekör útja jobban elő van készítve, mint ha a mozgalom merőben új, idegenből másolt kísérlet valamely népnél. A germán népeknek egész középkori alkotmánya szövetkezeti jellegű és sok német tudós — maga Gierke is — ezt a társulási formát a német faj sajátlagos életformájának tekinti. Japánban hotokusa és musin néven őseredeti szövetkezeti alakzatok működnek évezredek óta. Nem kis részben ez az oka Németország vezető szerepének szövetkezeti téren, továbbá annak a bámulatos szövetkezeti fellendülésnek, mely előidézte azt, hogy Japánban is a mozgalom három évtized alatt 15.000 modern szövetkezetet produkált. Általában előnyben vannak mindazok az országok, ahol a középkori ipar szervezetei, a céhek, gildék, hanza 1 Le Bon: A tömegek lélektana, Budapest, Franklin, 1920. 2 Lásd Revue de la Société Hongroise de Statistique, 1926. 239 oldal, valamint Internationale Statistik der Genossenschaften c. munkámban, Berlin, Struppe & Winckler, 1928. 258 oldal.