Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - A SZÖVETKEZETI MOZGALOM TÁRSADALOMLÉLEKTANI KÉRDÉSEI

270 Ihrig Károly keletkezése. Ezekben adva vannak a szövetkezetek is, mint csoportnak Összes fontosabb társadalomlélektani problémái. Ami a funkciókat illeti, Comte szerint minden csoportban kell jelen lennie az operativ (végrehajtó), a dirigáló (vezető), az intellektuális (a gondolkodó) és az emocionális (az érző) működésnek. Zviinden csoportban a probléma a funkciók helyes reprezentánsainak megtalálásában és azok harmóniájának biztosításában áll. A vezető és gondolkodó funkció helyes betöltésének a kérdése a szövetkezeti életben mint u. n. ,,Führerproblem" már régen ismeretes. Ez alatt azt a kérdést kell érteni, miképen lehet olyan réteget nevelni a szövetkezeti életben, mely a vezetőszerepre legalkalmasabbak kiválogatását lehetővé teszi. Mert ez a szerep szinte különleges embertípust követel. A jó szövetkezeti vezetőnek bírnia kell a kapitalista vállalkozói organizátor minden képességével és mégis tudnia kell fékezni annak chrematisztikus és autokratikus hajlamait. Hol kelljen keresni az ilyen tökéletes tipust? A nagy vállalkozói tehetségek közt, akik már igazolták organizátori képességüket? Ezek aligha fogják már tudni a szövetkezeti mentalitást elsajátítani. A szövetkezeti életben nevelődöttek közül? Itt meg attól kell tartani, hogy annak a vállakozóí miliőnél csendesebb, kevesebb kezdeményezést kívánó levegője az ellenkező irányú egyoldalúságot fejlesztette ki. Az operativ vagyis végrehajtó funkció részben a tagok, részben az alkalmazottak feladata. Az utóbbiakra vonatkozólag a probléma abból adódik, hogy szövetkezeti élet egyes ágazatai, különösen a fogyasztási, a hitel és a mezőgazdasági értékesítő szövetkezeteké, óriási szervezeteket kívánnak. Az Országos Központi Hitelszövetkezet 1100 és a Hangya a maga 1600 szövetkezetével és mindezek különböző hivatalnokaikkal voltaképen egységes adminisztratív szervezetet alkotnak; már pedig általános tapasztalat, hogy minden adminisztratív szervezet teljesítőképességének egy-egy alkalmazottra eső része fordított arányban áll a szervezet nagyságával. Vagyis a szervezeteknek a mamutorganizációban olyan teljesítményt kell kicsiholni az egyes alkalmazottból, mint a velük versenyző kisebb üzemeknek a magukéiból, sőt esetleg mint amilyenre a vállalkozó a saját érdekének a szolgálatában képes. E probléma megoldását csakis két alapon lehet elképzelni és mindkettőre épen a szervezet nagysága ad módot. Az egyik az intenzívebb nevelés: a szövetkezet már korábban befoghatja leendő alkalmazottait; például nem tartom keresztülvihetetlennek, hogy külön szövetkezeti kereskedelmi, szövetkezeti tanoncképző stb. iskolákat tartsanak fenn; ott, ahol évente 30—