Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - A SZÖVETKEZETI MOZGALOM TÁRSADALOMLÉLEKTANI KÉRDÉSEI

266 Ihrig Károly az folyamat", „az akaratképződés a maga kialakulásában", „szándékok és történések", pontosabban: történések a szándékokra való tekintettel. A mozgalom tehát, mint tőszava is kifejezi, mozgó, haladó valami, dinamikai és nem statikai fogalom, küzdelem valamely cél: az eszmény érdekében. Külön-külön sem az irány, sem az út, sem a mozgó tömeg, hanem a három egymáshoz való viszonyának változása, fizikai képletességgel szólva a mozgási energia a maga manifesztációiában, melyet érzékelni és kifejezni csak a tömeg, az út, az irány és az idő relativitásában tudunk. Ebből következik, hogy ha az út be van futva, a cél el van érve, a törekvések, a történések megszűnnek, megszűnik a mozgás és megszűnik a mozgalom. Az eszmekör, az egyének, a szervezet fennmaradhatnak, de egymáshoz való viszonyukban már nincs állandó változás. A „beérkezett", a beteljesült eszme már nem mozgat, nem ad tápot mozgalomnak, mint ahogy a szükséglet nem szükséglet többé, ha kielégítést nyert. Ebben a helyzetben van a jelenleg fennálló kapitalista rendszer a világ túlnyomó részében; tehát nem lehet mozgalomként felfogni azokat a törekvéseket, amelyek abba minden más szándék nélkül beleszövődtek. Ellenben a szövetkezeti elv épen ennek a beérkezett rendszernek felváltására törekszik, célkitűzései vannak, a benne érdekelt egyéneknek szándékaik, ellenállást kell legyőzniük: ezért a szövetkezeti elv a maga életnyilvánulásaiban valóban mozgalom. Hogy ez a megkülönböztetés helyes, számos példával lehet igazolni. A kapitalizmus maga is mozgalom volt akkor, mikor még alul volt és felülkerekedéséért harcolnia kellett. Ez akkor volt, mikor az embereknek nyűggé vált a középkor kötött gazdasági rendje, mikor a mesterlegények fellázadtak a céhek ellen, mikor egy Turgot-ban kialakul a szabad, a versenyen alapuló gazdasági rendszer eszménye, mely első teoretikusát megtalálja A. Smithben, mikor a szabad munkaszerződésre, mint az egyéni szabadság követelményére való törekvés arra viszi az embereket, hogy a földesúri uralom alól a gyárak pusztító szabadságába szökjenek. Ez volt a kapitalizmusnak mozgalmi korszaka. Ma mindez elérte célját, a „laissez faire"-en alapuló rend uralkodó, nem törekvés, hanem rendszer immár. De ma is lehet beszélni kapitalista mozgalmakról ott, ahol ez az eszmekör el van nyomva, ahol küzdenie kell: Oroszországban. Ami ott a kényszerkollektivizmussal szemben a kapitalisztikus rend visszaállítására irányuló törekvések összesége, az a világ egyéb — kapitalisztikus — részében a szövetkezeti mozgalom: felfelé törekvő valami, mozgás, ellenállás legyőzésére irányuló törekvés. A kapitalizmusban is voltak és vannak kapitalisztikus elvű mozgalmak is: ilyen volt a Cobden által veze-