Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1930 / 1-3. szám - JOG ÉS ÁLLAM
14 H. J. Laski tására, mert ez, csakúgy mint az állam, az ő érdekében működik. Kutatja, hogy mit tesznek az állam nevében és ítéletet formál annak a rendnek az erkölcsi kvalitása felől, amellyel szemben engedelmességet kívánnak tőle. Vagyis tudja azt, hogy a jogi hatalom, mint ilyen, minden pillanatban ki van téve perverz használatnak. Egyetlen kormánynak sincs igénye, az ő szemében, állandó hitelre csupán azért, mert kormány. Ki van téve tévedésnek, perverz használatnak, a hatalommal való szándékos visszaélésnek. Tudatosan vagy tudatlanul azonosítja valamely osztály, csoport vagy párt érdekét a közösség érdekével és törvényeket alkothat ennek a feltételezett azonosságnak az alapján. Teheti ezt jóhiszemben, teheti rossz hiszemben is. Egyetlen kormányt sem lehet ismerni abból az egyszerű tényből, hogy kormány. Csak tetteinek karakteréből ismerhető meg. Semmi sem világosabb történetileg, mint az a tény, hogy az emberek ezt a karaktert a szerint ítélik meg, amint a tettek behatnak rájuk, amint azok az általuk formált várakozásoknak megfelelnek vagy nem. Az engedelmesség, mint lélektani és történeti tény, mindig esetleges. Valóságossá és hatásossá inkább a jog minősége, mint forrása teszi. Ezért van, hogy az emberek minden időben intézményes eszközöket kerestek kormányzóik hatalmának korlátozására. Meghatározni kívánták, hogy mire használtassék a jog, hogy milyen célokra fordíttassék kizárólag kényszerítő tekintélye. Alkotmányok, az emberi alapjogok kodifikációi és hasonlók végeredményben semmi egyebek, mint kinyilatkoztatási módjai annak, hogy a | jog céljai teszik a jogot érvényessé, nem pedig az a merő forrás, amelyből emanál. Ezért van az is, hogy minden kor látta a természetjog eszméjének egy reneszánszát. Ez a feltámadás nem egyéb, mint a gondolkodók törekvése arra, hogy az állam emlékezetébe idézzék azokat a célokat, amelyek egyedül igazolhatják a tekintély gyakorlását. Kijelentése ez annak, hogy a tételes jognak az elv járszalagján kell szaladnia, hogy az általa elérni kívánt cél az, amely kötelezővé teszi azokra nézve, akiknek magatartását ellenőrizni van hivatva. Az emberek tényleg küzdenek az ellen, hogy a formális jog kategóriáiba börtönöztessenek be, mert észreveszik, hogy a zabolát nem tűrő tekintély mint olyan nem lehet forrása olyan kötelezettségnek, amelynek a priori igénye volna az engedelmességre .Maga a jogállam eszménye is törekvés a jogi szuverénnek rajta kívül fekvő célok alá rendelésére. Tagadása annak, hogy azt akarhatja, ami neki tetszik; hangoztatása annak, hogy csak azáltal van igazolva, ha azt akarja csupán, ami kielégíti azok szükségleteit, akik felett uralkodik.