Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 1-3. szám - JOG ÉS ÁLLAM

Jog és állam. 13 tozhatik. A jog tehát azok helyeslésének ténye által érvényesíttetik, akikre alkalmaztatik. A hatásos jogi cselekvésnek határai vannak. Más szóval: azt az egységet, amelynek megteremtésére az államnak jogilag felhatalmazása van, a gyakorlatban csak bizonyos feltételek mellett képes megteremteni. Ilyenformán komoly diszparitás áll fenn a jog alaki követelményei és azok között a szükségszerűségek között, amelyekkel a tényleges jog találkozik. Könnyű belátni, hogy ez miért van így. Minden közösségben vannak csoportjai a polgároknak, akikre nézve bizonyos dolgok alapvető jelentőségűek. Ezek küzdeni fognak azoknak a dolgoknak a megőrzéséért és bármely kísérletnek, amelyet a szuverén hatalom azok megtámadására tesz, a szuverén hatalom kétségbevonása lesz az eredménye. Ügy gondolom, vannak angolok, akik ellene szegülnének annak a kísérletnek, amely a munkásosztály szavazati jogának, vagy az ipari szervezkedés eltörlésére, vagy a vallásszabadság korlátozásának visszaállítására irányulna. Jogilag a Király a Parlamentben megtehetné mindezeket; politikailag, ha így cselekednék, valószínűleg megszűnnék Király lenni a Parlamentben. Jogilag, gondolom, a Királynak a Parlamentben alaki joga van a Dominiumok ügyei feletti aktív ellenőrzést újra magához vonni; politikailag, mint az 1926-i deklaráció mutatja, egyenlő és független államokként kénytelen bánni velük, mint amelyeknek joguk van önállóan határozni saját problémáikban, amelyek természetesen különlegesen befolyásolhatók a brit kormány véleménye által, de amelyek soha sincsenek alávetve jogi ellenőrzésének. Egyszóval, a polgárok bizonyos mértékét várják el a magatartásnak kormányuktól; és a kormány abból a képességéből'él amellyel ezeket a mértékeket kielégíti. Jogi képessége mindig azoknak a límitációknak a távlatába van belehelyezve, amelyeket ezek a mértékek megszabnak. Ezek határozzák meg akaratát, mert ha ezeket semmibe veszi, megszűnik akarattal bírni, mert az engedelmesség megtagadása következtében feloszlásra kényszerűi. Az alaki jog ezt az engedelmességet egyetlenné, a tények ellenben sokszerűvé teszik. Az engedelmesség nem az állam jogi igényével halad, hanem annak a szervezetnek a magatartásával, amely a'zt kéri. Az ember egyháza mellé állhat az állammal szemben, vagy szakszervezete, vagy pártja mellé, ha a tények igazolni látszanak azt, hogy hívásuknak engedjen. Nem ismeri el az igényeknek egy a priori hierarchiáját, amelyek végső kifejezésüket az államban nyerik. A jog mint forma lélektanilag semleges számára; ami a jogosság érvényét adja neki, az a tartalma abban a különös esetben, amikor konfliktus áll elő. Nem fogadja el a valóságos életben, hogy az államnak igénye van az ő loyali-