Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 1-3. szám - Ballai Károly: A magyar gyermek. A Magyar Gyermektanulmányi Társaság kiadása, 1929, 58 l.

Folyóiratok szemléje 233 ATHENAEUM 1929 évi 1—2. sz. Ruber József: Történelmi és jogi szemlélet. A történelmi és jogi gondolkodás nem áll egymással sem az azonosság, sem a kizáró ellentét viszonyában, hanem a történelmi szempont egyik komponense a jogászi gondolkodás bonyolult szerkezetének. A szerző e tételt oly módon igazolja, hogy összehasonlítja a két ismeretszak tudományelméleti szerkezetét. A szerző szerint egyes momentumok az azonosságra utalnak. Mind a kettő emberi cselekedetek értékelésével foglalkozó szellemi tevékenység, mindegyik szelektál, azaz csak a saját szemszögéből fontos cselekedeteket helyezi értékelési mérlegére. „Stabilizálják" a rendelkezésére álló nyersanyagot, miközben a történelem irreális, a jog pedig fikcionális lesz bizonyos fokig. Viszont szembeszökő ellentét van a kettő között, amit a jog akronisztikus beállítottsága domborít ki. A történelem a saját tárgyegységeit •egy fejlődéstörténetileg determinált értékmérővel igyekszik megmérni, ezzel szemben a jogászi értékelés az időben változatlannak vett értékrendszer centrumából történik. A történelem tehát dinamikus jellegű, a jog pedig akronisztikus beállítottságú. A jognak ily módon való felfogása a természejogba vezet. Ez az idők folyamán különböző intenzitással érvényesülő iránya a jogászi gondolkodásnak. Van ezen kivül a jogászi gondolkodásnak egy másik iránya is, amely a jogban helyet talál a dinamikus elem számára is. A jogász előtt u. i. szubszumáló ténykedése közben felmerül a hatályosság problémája is. Ilyenkor aztán nem a változatlannak tartott értékrendszer szerint méri le az értékelendő tárgyat, hanem ellenkezően a felett mond Ítéletet, hogy vájjon az alkalmazandó norma történelmi egyszeriségének ideje nem mult-e el vagy talán még el sem érkezett? A jog tehát nem sztatikus, nem zárja ki a történelmet, hangoztatja a legújabb irány, amely ,,fakticizmus" néven szerepel. Ezzel kapcsolatban nem érdektelen Moórnak a jogról és a történelemről vallott felfogását megemlíteni. Szerinte a jog sztatikus jellegű normatív diszciplína, melynek alapját az a kauzális ténymegállapítás képezi, hogy a tételes jogrendszer valamely időben a valóságban érvényesül. A jog értékelő. A történelem pedig kauzális valóságtudomány, amelynek csak a kiinduló pontja és nem a feladata az értékelés. A történelem értékelés nélkül a valóság tisztázására hivatott. Amig tehát Ruber a történelem és a jog feladatának egyaránt az értékelést tekinti, addig Moórnál ez már csak a jognak a feladata. A jog Moórnál sem abszolúte sztatikus, mert ezt a jellegét áttöri a dinamikus ténymegállapítás, amelyen alapszik. Csékán János